KERT

„A szomszédaink voltak. Anyu együtt dolgozott Sárika nénivel az OTP-ben, olyan barátnőfélék voltak, én meg Gyöngyivel, aki két évvel fölöttem járt. Egész kiskorom óta barátkoztunk, óvoda, iskola, gimnázium...Legtöbbször babáztunk, és kifestettük a babáink arcát a bárányka – közönségesen kerti porcsin vagy porcsinrózsa (Portulaca grandiflora) – selymes szirmaival. Nem tudom, miért van a kerti virágoknak két nevük. Hogy miért kell a büdöskét bársonyvirágnak (Tagetes) nevezni? Talán a büdöske név túl sokat is elárul a virágról? Ha nem baj, én csak büdöskének hívom, a báránykát meg báránykának. Ott ültek a báránykák a házunk utca felőli falának tövében, kicsiny pozsgás levelecskéik között. Mi pedig Gyöngyivel ott játszottunk, toltuk a régi babakocsiban a babákat, azt nem hiszem, hogy a kocsit betoltuk volna a virágoskertbe, mert nagyanyám kikergetett volna minket, de mi bekeveredtünk a báránykák közé.”

(Részlet: Nyanyó és papó, a szerző elbeszélése)

Kedvenc virágaim:

bárányka (porcsin) - kicsiny, mint egy gyermek, és színpompás
büdöske (sötét narancs) - edzett, mint én :-D és távol tartja a hasznos növényektől a kártevő rovarokat
díszhagyma - vannak hatalmasra növő, csodás fajok!
rózsa (sötétvörös) - nekem Anderssen-rózsáim vannak, mondhatom, mesések!!!
díszmák (Papaverin - kedves jóbarátom a bajban) - idén pirosat vettem, de van kék is, világoskék a Himalájáról
levendula minden mennyiségben
németszegfű - színpompás, strapabíró
kankalin - Shakespeare kedvenc virága (lásd a Will Shakespeare könyvet, John Mortimer írta :-D, remek szórakozás!)
nemes búzavirág (én a sötétbordót szeretem)
lupin - csillagfürt magyarul - már csak a Monty Python kedvéért is, de egyébként nálunk vadon nő
bodza - tavaly szereztem egy bébit, most megint kihajtott, van remény bodzaszörpre (5 éven belül)
körömvirág - kenőcse (kis levendulával keverve) a legjobb a bőrnek
leánder - csak cserépben
magnólia vagy tulipánfa - nem biztos, hogy kitelelne, és még nincs nekem
kardvirág (vörös) – Judit / virágkalendárium: a júliusi Juditok kapjanak kardvirágot, vöröset...

Judit

„Judit könyve (Judit magyarul „zsidó nő”) ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia az ostromlott város már majdnem megadta magát, akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy fogta magát és az ellenség táborába ment. Ott ő a Holofernész kegyeibe férkőzött, aki megpróbálta elcsábítani őt. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, és ezután a zsidók megfutamították az ellenséget. A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. Kr. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le.”

(WIKIPÉDIA)

Magyar-finn nyelvrokonság

Lustaság fél egészség

Jó magyar édesanyád! Igen? A protestáns, majdhogy nem materialista, de végtelenül gyakorlatias és haszonelvű édesanyámat, ki felnövekedé a nagy magyar büdös kommunizmusban, és engem is arra predesztinált, hogy haszonelvűen mosogassak, gyomláljak, gyereket neveljek – de csak ha eljön az ideje. Meg aztán: tanulni, tanulni, tanulni. Dolgozni látástól mikulásig. Rend a lelke mindennek, Magyar ember evés közben nem beszél. Ésatöbbi.

Ehhez képest én viszonylag lusta vagyok. Mert csak a gondolkodás, írsogálás – volt apósom (szintén nyomorult paraszt, egyszeri protestáns) szavaival élve – érdekel. A lustálkodás: Csáth Géza naplóit és leveleit olvasom változó intenzitással. Szöcskézem ki a mondatait, keresem, ami passzol rám. További lustálkodás: az igazmondás lehetőségei mai világunkban. Inkább hallgatok, aktívan. Ez nagy erőfeszítést igényel. Mindenesetre kívülről ez éppen úgy semmittevésnek látszik, mint az ágyon heverve Csáthot olvasok-rágcsálok.

Rám várakozó (egyéb) tevékenységek: csütörtökre meg kell csinálnom a svéd házimat, Liza Marklund egy novelláját kellene elemeznem. Már a cím megvan: Frågetecken, frågetecken, magyarán: Kérdőjel, kérdőjel. Kis feminista novella, már hozzákezdtem a magyarra fordításához is, hogy közelebb férkőzzek hozzá, de pillanatnyilag abba van hagyva. Az elemzés címe azért az, hogy Kérdőjel, kérdőjel, mert a novella címe is egy kérdés, kérdőjellel a végén – ami nem szokványos címek esetében. És ugye a cím mindent eldönt. Úgyhogy az elemzés – hogy úgy mondjam – már kész van a fejemben, csak gondolatokat kell formálni a meglátott lényeg (a kérdőjel) köré. (Egyébként a szóbanforgó Marklund-elbeszélés címe magyarul: Milyen magasan repülhet egy lány?)

További egyéb tevénykenységek: mosogatás, rendrakás a konyhában. Következmény: ma sem lesz ebéd. Nem baj. Rendszerint négy órakor, amikor Martin hazajön, összecsapok valamit. Célom lefogyni. De ez ugyanolyan sziszifuszi próbálkozás, mint az igazmondás. A jelen körülmények nem támogatják. Nem azért akarok lefogyni, mert hiú vagyok – pedig hiú vagyok, naná! Hanem azért, mert esténként fáj a lábam, ujjaim merevek a sok visszatartott víz miatt, ha vízhajtót eszem, besűrűsödök, és vesekövem lesz, satöbbi, satöbbi. Persze még nem is önszántamból lettem kövér, hanem gyógyszerek mellékhatottak rám piszkosul. Ilyen a drogosok élete. Egyszer kezdjen el az ember valamit szedni, pl. c-vitamint, nincs megállás!

További haszontalan tevékenység: olvasom a kortársakat online. Mi látszik: ülök a laptop finom zönöngése fölött, bámulom a képernyőt, majdnem mozdulatlanul, időnként nyomok egy page down-t. Testem tesped, a mosogatni való vár. Nem csinálok semmit, csak a monitort bámulom. És még az is idegesít, ha a telefon megszólal: nem vagyok hajlandó megmozdulni, hogy felvegyem! Arcomon az sem tükröződhetik, hogy belül valójában sikítozom: hagyjatok békén!

Ki kellene menni a postáért. Szembenézni a külvilággal: reklámújság, adóbevallás, számlák. Ezek akarnak tőlem valamit! Küldözgetik a küldeményeket, hogy reagáljak, hogy csináljak valami (számukra) hasznosat, hogy színt valljak. Na, ezért sem megyek ki, megnézni, mi van a postaládában. Amíg nem látom, és nincs tudomásom a küldeményekről, nem lépek velük interakcióba, nem engedem, hogy kommunikáljanak velem. A lustaság védekezés. A személyiség kétségbeesett erőfeszítése, hogy integritását valahogyan megőrizze. A lustaság halvány paranoiával és életundorral keverve egyfajta túlélési stratégia. Nem struccpolitika, mert nagyon is tudatában vagyok annak, mi elől rejtőzködöm. Van tudomásom mindenről, és éppen ezért nem akarok részt venni benne. Visszatérve saját nyavajás kis morális kérdéseimhez: ez az igazmondás része. Vélemény. Küzdelem. Sziszifuszi. Abszolut nem látványos, valószínüleg nem is lesz eredményes, de számomra a lustaság erkölcsi kérdés.

Mit csinálok, amikor nem dolgozom? Én akkor is dolgozom, amikor alszom. Mint ahogy arra a múlt század elején rávilágítottak: ne zavarjatok, dolgozom, aludt s álmodott a szürrealista festő. Nincsen számomra egyetlen elvesztegetett perc sem. A legintenzívebben akkor dolgozom, amikor keresztbe tett lábakkal meditálok. Nem is tudok mindig meditálni, mert ahhoz kell a legnagyobb elhatározás, kitartás, fegyelem. A létezés legintenzívebb állapota. Vagy - hogy az igazat megvalljam – a valódi létezés, az igazmondás. Csend, mozdulatlanság, becsukott szemek, keresztbe tett lábak, a teljességben való jelenlét.

Valószínűleg nem sok nyugdíjam lesz ebben az életben, ha a nyugdíjat munkaviszony után adják, vagy ha magamnak kell félre tennem. Ez aggodalommal töltött el egy jó darabig. Az ember öregkorára legyengül, beteges lesz, nem tud dolgozni, pénzt keresni. Na hiszen! Ahogy a világ kinéz, senki sem fog felkarolni, hogy tessék jönni, Szeles néni. Már látom is magamat az árokszélen üldögélni, rágcsálni a füvet vagy/és a küszöböt. Nyomasztó. Egy ideig tényleg elgondolkodtam ezen: mi lesz velem? Aztán jött a megoldás. De hát nem is akarok én mást, csak ülni és meditálni, mint a szerzetesek. Igen, igen! Öregkoromra szerzetesnő akarok lenni! Lemondani a világi javakról, kis tányérkámmal rizset kérni kétszer egy nap, este kis tea, és az áldott vánkoson való ülés! Erre vágyom! Ezt látom magam előtt. És ez megnyugtat. Ebből a perspektívából van értelme az egész koncepciózusan végrehajtott lustálkodásnak. Így legyen!

Folytatom tovább az online olvasgatást. Blogokat, verseket, csupa haszontalan firkát. Én is adok hozzá egyet. Sokasodjanak! Talán valakinek jó ötletek ad, talán valaki önmagára talál, talán megszabadul szorongásaitól, talán meg akarja tudni, hogyan lehet igazat mondani, vagy igazán élni. Vagy még ezt sem.