...........
Jávorszarvas - át kellett váltanom a billentyűzetet svédről magyarra, hogy le tudjam írni.
Svédül (vissza a svéd ábécére): älg (ejtsd: elj)
A leghíresebb svéd jávorszarvas:
A jávorszarvas egy böhöm nagy állat. Az első nyáron itt, Svédországban csak állatkertben volt szerencsém találkozni vele, a stockholmi Skanzenben. Akkor úgy meglepődtem (csak számít a méret!), hogy egy ideig nem mertem egyedül kimenni az erdőbe otthon (itthon) sem. Ott, Stockholmban kereszteltem át a jávorszarvast svéd zsiráffá. Itt, a mi erdőnkben épp úgy őshonos, mint mindenütt Skandináviában. Egy magyar embernek ez a zsiráf elnevezés többet mondd, mint a szarvas, mert ne úgy tessék elképzelni, hogy egyszer csak jön az úton velünk szemben egy kecses agancskoronás jószág. Nem, nem. A jávorszarvas egyáltalán nem kecses, nem jószág, hanem egy böhöm nagy áááááállat. Mintha a zsiráfnak a hosszú nyakát kihagyták volna, és a koponyájának tetején valami hatalmas elszáradt karácsonyfát felejtettek volna - így tessék elképzelni. Mindehhez zsiráfos hosszú lábak és irdatlan hústömeg párosul - ez utóbbi ha az ember kocsiján landol, az isten irgalmazzon neki. Márpedig ezek a böhöm állatok Skandináviaszerte ugye őshonosak, és az allemansrätt (magyarul is elmagyarázom majd egyszer, hogy az mi) szerint szabadon kószálhatnak, ha kedvük szottyan még az autók előtt is botladozhatnak - mert a kecses ugrálást tessék gyorsan elfelejteni. Két tonnás fenékkel, megnézém, melyik állat (!) tud kecsesen ugrálni! Egyszóval a jávorszarvasok buták, esetlenek, idétlenek, málék, alkalomadtán veszélyesek, gyakorta berúgnak és randalíroznak - tehát teljesen jogosan lehetnek Svédország jelképe!
........
Hogy jövök én mindehhez? Nagyjából sehogy, az utóbbi három évet leszámítva. Azóta lakom a jávorszarvasok és egyéb marhák által benépesített Skandináv-félszigeten.Három éve próbálom ezeket az állatokat megfigyelni, megérteni, szarvaslesemet Nyugat-Svédországban építettem fel, egészen közel a norvég határhoz. A térséget Bohuslännek hívják, és főleg kis halászvároskáiról nevezetes, de természetesen jávorszarvasok itt is vannak. S ha vannak, hát meg lehet figyelni őket. Megfigyeléseimet szeretném megosztani itt a kedves magyar olvasókkal. Tekinthető tehát ez a blog vadásznaplónak is, ha vadásznék. De mivel elvetemült pacifista, átkozott vegetáriánus, és általában buddhista vagyok - nem vadászom. Mitöbb ellenzem is a skandináv nemzeti sportnak tekinthető jávorszarvas-vadászatot. Tehát lövöldözésre, véres fordulatra, vadászkések villanására, vadászkutyák csaholására, trófeák szemlére tételére, a hús szétosztására, feldolgozására, elkészítésére, felfalására, megemesztésére és defekálására senki se számítson. Eme békés honlapon egy igen jámbor honleány igyekszik észrevételeit bepötyögtetni a gépbe: finoman, kecsesen, elegáncsosan - a jávorszarvasles magaslatából.
Jávorszarvas - át kellett váltanom a billentyűzetet svédről magyarra, hogy le tudjam írni.
Svédül (vissza a svéd ábécére): älg (ejtsd: elj)
A leghíresebb svéd jávorszarvas:
A jávorszarvas egy böhöm nagy állat. Az első nyáron itt, Svédországban csak állatkertben volt szerencsém találkozni vele, a stockholmi Skanzenben. Akkor úgy meglepődtem (csak számít a méret!), hogy egy ideig nem mertem egyedül kimenni az erdőbe otthon (itthon) sem. Ott, Stockholmban kereszteltem át a jávorszarvast svéd zsiráffá. Itt, a mi erdőnkben épp úgy őshonos, mint mindenütt Skandináviában. Egy magyar embernek ez a zsiráf elnevezés többet mondd, mint a szarvas, mert ne úgy tessék elképzelni, hogy egyszer csak jön az úton velünk szemben egy kecses agancskoronás jószág. Nem, nem. A jávorszarvas egyáltalán nem kecses, nem jószág, hanem egy böhöm nagy áááááállat. Mintha a zsiráfnak a hosszú nyakát kihagyták volna, és a koponyájának tetején valami hatalmas elszáradt karácsonyfát felejtettek volna - így tessék elképzelni. Mindehhez zsiráfos hosszú lábak és irdatlan hústömeg párosul - ez utóbbi ha az ember kocsiján landol, az isten irgalmazzon neki. Márpedig ezek a böhöm állatok Skandináviaszerte ugye őshonosak, és az allemansrätt (magyarul is elmagyarázom majd egyszer, hogy az mi) szerint szabadon kószálhatnak, ha kedvük szottyan még az autók előtt is botladozhatnak - mert a kecses ugrálást tessék gyorsan elfelejteni. Két tonnás fenékkel, megnézém, melyik állat (!) tud kecsesen ugrálni! Egyszóval a jávorszarvasok buták, esetlenek, idétlenek, málék, alkalomadtán veszélyesek, gyakorta berúgnak és randalíroznak - tehát teljesen jogosan lehetnek Svédország jelképe!
........
Hogy jövök én mindehhez? Nagyjából sehogy, az utóbbi három évet leszámítva. Azóta lakom a jávorszarvasok és egyéb marhák által benépesített Skandináv-félszigeten.Három éve próbálom ezeket az állatokat megfigyelni, megérteni, szarvaslesemet Nyugat-Svédországban építettem fel, egészen közel a norvég határhoz. A térséget Bohuslännek hívják, és főleg kis halászvároskáiról nevezetes, de természetesen jávorszarvasok itt is vannak. S ha vannak, hát meg lehet figyelni őket. Megfigyeléseimet szeretném megosztani itt a kedves magyar olvasókkal. Tekinthető tehát ez a blog vadásznaplónak is, ha vadásznék. De mivel elvetemült pacifista, átkozott vegetáriánus, és általában buddhista vagyok - nem vadászom. Mitöbb ellenzem is a skandináv nemzeti sportnak tekinthető jávorszarvas-vadászatot. Tehát lövöldözésre, véres fordulatra, vadászkések villanására, vadászkutyák csaholására, trófeák szemlére tételére, a hús szétosztására, feldolgozására, elkészítésére, felfalására, megemesztésére és defekálására senki se számítson. Eme békés honlapon egy igen jámbor honleány igyekszik észrevételeit bepötyögtetni a gépbe: finoman, kecsesen, elegáncsosan - a jávorszarvasles magaslatából.
