Kedvenc eledeleim:
norvég krumplislángos (lompe); sajtos burek a kikindai piacról reggel, frissen; anyám rántottkarfioljai; ordás puliszka; melegen füstölt lazac; indiai vöröslencse (dhal); lappföldi mocsári hamvas szeder (hjortron); szerb ajvar; perzsa khoresht-e ghorme sabzi vegetariánus változat (- zöldséges bárányragu bárány nélkül nélkül); halva és joghurt minden változatban.
Koppenhága, Bali étterem
A férfi kedvenc étterme nincs nyitva. Kénytelenek másik éttermet választani. A férfi valami igazán különlegeset akar a nőnek mutatni, hogy emlékezetes maradjon ez a délután. Még bali ételt egyikük sem evett. Nem is tudják, Bali hol is van. A férfi valami kínai-szerűt vár. A nő kígyókat, egzotikus gyümölcsöket képzel. Az étterem az emeleten van. A lépcsőházban vörös falikárpit. Félhomály. Fent kevés a fény, főleg mécsesek fénye. Furcsa szobrok: a jóltápláltság aranyozott szobra, fekete elefántok, színes madarak. A teremben a fekete és a vörös az uralkodó szín. A pincérek hagyományos zsakettben, de mind keleti arc. A vendégek nem illenek ide: kipirult, unalmas skandinávok, nagy szakértelemmel piszkálják villájukkal a zöldséges rizset.
A nő háttal ül az ablaknak, ellenfénybe. A férfi szemben az ablakkal. Az étterem valahogy egy kupleráj hangulatát idézi. Mindketten kólát rendelnek az étel előtt. Éhesek. Isznak, ahelyett, hogy ennének. Esznek, ahelyett, hogy megölelnék egymást. Megölelik egymást, ahelyett, hogy szeretkeznének. Szeretkeznek, hogy helyettesítsék a boldogságot.
