Borinak, szeretettel
A problémát nem mindig a harmadik világban kell keresni, a feladat itt van körülöttünk, bennünk. Nem az a hőstett, ha valaki "örökbefogad" egy gyermeket Indiában, a hőstett az, ha valaki a tükörbe mer nézni.
Először minden áron meg akartuk téríteni, civilizálni a nem-európaiakat, miközben figyelmen kívül hagytuk sajátosságaikat, kihasználtuk egyszerűségüket, tisztaságukat. Olyan helyzetbe hoztuk őket, hogy tőlünk függjenek életre-halálra. Elvettünk mindent: aranyat, olajat, életeket, becsületüket. Emberi mivoltukban megaláztuk őket, és magunkat is. Megbántuk. S most meg majmot csinálunk belőlük, divatot - Tibetből, Indiából, Dél-Amerikából, Egyiptomból, Afrikából, Thaiföldből. Mi, akik hősiesen segélyeket, önkénteseket, békefenntartókat küldünk. Bánjuk, bánjuk, bánjuk-e igazán? Mi, akik még egyszer sem mertünk a tükörbe nézni: honnan ered ez a nagyképűség?
Addig, amíg magunk nem vagyunk fegyelmezettek, alázatosak és önzetlenek magunkkal, közvetlen környezetünkkel szemben, nincs jogunk segítségnek nevezni a folytonos közbeavatkozást, a tiszteletlen kíváncsiskodást.
Ne menekülj a trópusokra a hideg, sötét, zord tél elől! Neked itt van feladatod! Vedd fel a kucsmád és a zekéd, apríts fát, rakj tüzet, s gyűjts családot, barátokat a tűz köré! Sírj és nevess velük, oszd meg szíved-lelked velük. Légy nagylelkű, s amit a legjobban szeretsz, add oda egy vadidegennek, aki a járdaszélen vacog.
Ne feledd, csak az fog rád visszamosolyogni, akire te már egyszer rámosolyogtál. Te légy a napfény, ami mindenhonnan visszaragyog.
Ne nézz tévét, amíg a tévében nem az igazságot vetítik. Ne vásárolj folyton, felesleges dolgokat. Alkosd újra a világot a már meglévőből: belülről. Mert te vagy mindennek az origója!
