Jávorszarvaslesen

Továbbálltunk

2011-02-24T18:19:00.001+01:00

IDE KÖLTÖZTÜNK:

Világbéke helyett

2010-01-06T12:16:00.005+01:00

Brékin nyúz: Barack Obama, regnáló amerikai elnök kapta a Béke Nobel-díjat! Már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a világbéke kitört-e már, mert ennyire közel sosem jártunk hozzá! Písz, lav end juniti! - írja Rajcsányi Gellért a Reakcióban.

Erről jut eszembe, hogy a repülőtereken (megint) megszigorították a biztonsági ellenőrzéseket. Mondta a lányom, Ferihegyen le kellett vegye a csizmáját, Stockholmban meg szimatkutyák járőröztek.

Erről jut eszembe az is, hogy a svéd kormány rendelete szerint törvényesen (bár kétség nem fér hozzá, túlságosan lelkesen) farkasokra vadászó állampolgárok veszélynek teszik ki magukat. Több vadászt halálosan megfenyegettek a (túlságosan lelkes) állatszeretők. A farkasok körüli indulatok a mi családunkban is kisebb konfliktust szült két ellentétes véleményen lévő családtag között. Most a sógoromék megint nem fognak tárgyalni velünk? (Nem, ezúttal nem én tüzeltem!!!)

Világvége vagy világbéke? Igen.

Egyfelől az elszabaduló indulatoknak semmi sem szab határt. A terrorizmusra anti-terrorizmus, arra pedig újabb terrorizmus a válasz. Másfelől egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különböző spirituális alapú törekvések - vagy minek nevezzem ezt a New New Age-et.

Már nem tudom, hogy pont a Dalai Láma, vagy Gandhi, vagy éppen valaki más mondta, hogy a háborúra nem a háborúellenesség a helyes válasz, hanem a béke.

PS: Most olvasom Józsa Mártát a Literán.

Farkaslesen

2010-01-03T19:31:00.004+01:00

A svéd Környezetvédelmi Hivatal 2009. december 17-i döntése alapján a mai naptól (január 2.) Dalarna, Gävleborg, Västra Götaland, Värmland és Örebro megyékben megkezdődhetett a farkasvadászat.

Több mint 12 ezer vadász kapott engedélyt a Környezetvédelmi Hivataltól, a mindösszesen 27 állat kilövésére. A vadászat első napján 25 farkast lőttek le, egyes megyékben meghaladva a kvótát.

A farkasok kilövése a Ragadozóvédelmi Egyesület szerint (is) tudományos alapokat mellőzve, terv nélkül, mi több, az uniós szabályokat semmibe véve kezdődött meg.

Hány farkas van hát Svédországban? Kb. 230-40 egyed. A populáció épp csak kezd magához térni a majdnem kihalás széléről. A kormány a vadászok, földművesek és rénszarvastenyésztők nyomására 210 egyedben állapította meg a maximumot.

Arra a 27 farkasra 12 ezer vadász les. Arra a 230 egyedből álló farkaspopulációra 12 ezer vadász. Nem kellett kétszer mondani nekik, hogy szabad a pálya.

A ma esti hírekben megdöbbentő képeket láthattunk egy kilőtt farkasról. A szakhatóság kiküldötte szerint az állat nem lehetett több egy évesnél. Magyarán farkaskölyök. Bemutatták azt is, milyen protokoll szerint jár el a szakértő. A vad megvizsgálása, a vadász kikérdezése és a helyszín alapos megvizsgálása nagyon meggyőzőnek nézett ki. Ha már meglőtték (minden előzetes terv és mérlegelés nélkül, a lényeg az, ugye, hogy FARKAS legyen), dokumentáljunk mindent.

A riportot több momentum is drámaivá tette. Közelkép a kimerevedett farkaspofáról, vérnyomok...A szakértő azt is elmondta, a meglövés pillanatában az állat összecsinálja magát. Aztán halál profin előhúzott a szakértő egy üvegcsét, és begyűjtötte az összecsinálást, így kommentálva: a mintát elemzésnek vetjük alá a továbbiakban.

Az ellenzők nagy táborából egy videó:

Szilveszteri képek

2010-01-01T12:05:00.007+01:00

Ha megpuszilom, átváltozik szamurájjá?

Ilyen füst jött ki a sárkány orrából...

King of the Bongó

A kandalló tüzénél

BÚÉK

2010-01-01T10:45:00.012+01:00

Boldog Újévet!
Remélem, mindenki legalább olyan kellemesen töltötte a szilvesztert, mint én. Ahogy az a Nagy Könyvben meg vagyon írva: félméteres hó, mínusz 20 fok, telihold, fenyves, kandallótűz és jó társaság. Mindez a norvégiai Lilleströmtől délre egy hegyoldalban volt található.
A kisházba való bejutás nem volt egészen egyszerű.
A délutánt ismerkedéssel és kutyasétáltatással töltöttem. Amint a képeken is látható, még a kisszéket is fel kellett venni, olyan kutyahideg volt. Szabadon választható: halottnak tettetem magam a "félelmetes" tibeti masztiff támadásakor - vagy - angyalkát formázok a hóba.
Menü:
előétel: forró borsos hagymaleves, julekaka/knäckebröd, kecskesajt; friss garnéla, főtt tojás; csicseriborsósaláta.
főétel: pinnekött (főtt-föstölt bárányborda), főtt burgonya, párolt zöldségek, karalábéfőzelék; tepsis rakotthal.
desszert: kransekake, kókuszos süti, biszkvit, belga csokoládé, kávé, kapucsínó.
ital: cider, julöl, Törley, spanyol pezsgőbor, juice, üditők.
Bemelegítés: yatzi, tibeti imazászlók elhelyezése a ház körül.
Házszentelés.
Éjfél előtt elindultunk hazafelé. Három perccel Újév előtt léptük át a norvég-svéd határt, 2009-ben utoljára. A svéd P4 rádió harangzúgása, a svéd, majd európai himnusz és tűzijáték fogadott minket a tökéletesen hólepte tájon. A friss hó, és a kihalt E6-os autópálya kísértetiesen csodás látványával köszöntöttük az új esztendőt.

BOLDOG ÚJÉVET! 2010!!!
(fotó: Martin Larsson)

KELLEMES KARÁCSONYT!!

2009-12-06T17:45:00.002+01:00

Send your own ElfYourself eCards

Katar igazak útja

2009-10-24T16:50:00.003+02:00

A katar igazak vándortanítók, akik gyógynövényekkel, kézrátéttel gyógyítottak, vegetáriánusok voltak, és tartózkodtak a nemi élettől. A férfi és női igazak párban járták a vidéket. Egyikük legutóbbi magyarországi tartózkodása során párjával együtt járta Budapest környékét, sokakat meghallgattak, megáldottak és gyógyítottak. A gyógyítást ezután Debrecenben, majd Mátészalka és Csenger környékén folytatta embereket, állatokat, egész térségeket áldva meg.

Merre vitte útja? Kelet-Németországban átvészelt egy tengeri vihart, megrázkódtatásait a Hotel Sassnitzban heverte ki. Csehországban egy világhírű kutyatenyésztőnél járt, majd megszállt a Klub Démonban. Bejárta Szlovákiát, Magyarországot. Ausztriában az ősi ellenségnek, Szent Benedek emlékének (de legfőképp Umberto Econak) áldozott a melki apátságban. Itt, Melkben a Fogadó a Fehér Bárányhoz nevű helyen aludt egy bőséges lakoma után. Másnap összevásároltak perecet, rétest, dióspatkót. Bajorország hegyvidéke lenyűgözte, és minduntalan így fakadt ki: "Hogy szerette ezt Hitler!" Majd megáldotta az erdőségeket. Közép-Németországban egy kis faluban esteledett rájuk, a Fogadó a Hattyúhoz nevű helyen szállt meg, ahol a szobák hidegek voltak, mint a jégverem, a hirtelen beköszöntött tél és enyhe havazásnak köszönhetően.

Jelenleg Bahusiában (SUECIA) tanít.

Ando Drom - Zöld az erdő

2009-08-04T15:02:00.001+02:00

Cigányok! Magyarok!
Ne hagyjátok magatokat provokálni.
LEGYEN MINDEN LÉNY BOLDOG!

Ismertem őt, Horáció!

2009-04-29T10:25:00.003+02:00

avagy kis magyar Pulpfiction

Gondolta a fene, hogy veszélyes magyar terroristák is vannak, mégpedig az ismerőseim körében.
Az ember általában olyan e-mailekhez van szokva, amiben a barátnők gyerekfotókat küldenek, spamet vagy esküvői meghívót, avagy buggyant művésztársak könyvbemutatóra vagy kiállításmegnyitóra hívnak.
Erre az e-mailre azonban nem számítottam. Béke poraikra! - zárult a levél.
Nem mondanám, hogy ismerősöm volt, a történtek után nem is merném ezt kijelenteni, de valóban nem volt közeli ismerősöm, személyesen nem is találkoztunk. Közös ismerősök révén került az internetismerőseim közé, és váltottunk néhány elektronikus sort alkalomadtán a kertről meg a kutyákról. Körülbelül ennyi. Engem ezen kívül nem is nagyon érdekel semmi, a politika pedig végképp nem.
Függetlenül attól, hogy ő milyen politikai nézeteket vallott, s azokat milyen időközönként váltogatta, vagy hogy normális volt-e vagy őrült, a halálhírét tartalamzó e-mail megdöbbentett. Gyorsan rákerestem a hírek között, és megrendülten néztem a képet, az utolsót. Nem olvastam a blogját, sem a róla szóló híreket, nem vagyok tisztában sem a magyarországi, sem a bolíviai helyzettel. Politikai tájékozatlanságom már-már botrányos, hogy úgy mondjam. Talán ez is eredményezte, hogy a képen az embert láttam, a szétlőtt testet, a halál megrendítő pillanatát - tisztán, előítéletektől mentesen. És természetes sajnálatam.
Mindegy, hogy terrorista vagy ártatlan gyermek, békés tüntető vagy anya, nincs megérdemelt erőszakos halál.
Nem olvasom a híreket a halála után sem. A por, amit felkavart, messze elkerül. Nem vagyok hajlandó egymásra mutogató fanatikusok, politikus, fantaszták, elmebetegek vagy szimplán birkák virtuális játékában (nevezzük közéletnek) részesedni. Tragikusnak tartom, hogy sokunk mennyi hiábavalósággal tölti el a drága idejét, egy egész emberéletet!
Amikor lehetnénk okosabbak is.

NC.

Vazstibinek, szeretettel, annak emlékére, hogy nem

2009-03-30T14:47:00.001+02:00

Kispál és a Borz - Szívrablás

Élethosszan zérót mond a szája

2009-03-22T19:07:00.001+01:00

"Hallom, mondád: a halnak nincs hazája, nem köti könyv, veranda, szilvalekvár, hogy élethosszan zérót mond a szája, s hogy nincs is szabadabb a halaknál."
Parti Nagy Lajos

Hát igen, a baj a szilvalekvárral van, és nem a honvággyal.

Karmapa Lama: Dalai's Protege, China's Threat? | Newsweek International | Newsweek.com

2009-02-23T06:48:00.000+01:00

Link

Ubuntu Cola Reklám

2009-02-03T11:58:00.001+01:00

Halál a Coca-Colara!

Szűcs Judit: Éjfél után

2009-01-31T15:40:00.001+01:00

Kill Bill - svéd vonat

2009-01-31T14:20:00.001+01:00

Útban Strömstad felé...Västtrafik regional tåg

Helyezzük vissza a könyveket a polcra

2009-01-20T11:31:00.002+01:00

Magyar író teli szájjal nem ír. Még kivételes esetben sem. Az alkohol sem jó tanácsadó, már csak a szó olvastán is kedve támad az illetőnek (egy sörre/borra). Le se szabad írni, nemhogy ezzel kezdeni egy szöveget. = NEM JÓ SZÖVEG.
A hallgatás befelé való beszélés. JÓ SZÖVEG = hallgatás.
Nem az elme szórakoztatására van a irodalom. Ez mákony. Az elme kitisztítása! Mert az elme szereti a szórakozást = olcsó siker, de felesleges papírpocsékolás. Ha nincs valami fontos tisztázandó, a magyar író nem ír! Sem nem olvas. Sem nem író.
Az író írósága nem egy állandó attribútum, csak időnként jön rá. Szabályozható: annak ellenére, hogy spontán tör elő, minden hülyeséget nem kell leírni! Hacsak nem az a cél, hogy az elme kicsapongó voltát, s annak fékezhetetlen folyását akarjuk szemléltetni (pszichofolyamregényvers). Reméljük, hogy az ártatlan olvasótömegek ezt nem olvassák! (Hehehe.)

Rajzpad

2009-01-16T15:00:00.003+01:00

Az új játékszer neve: rajzpad (Bamboo), csak egy kicsike, de nagy előrelépés - nekem. Megkönnyíti a munkát.
Ez lett az eredménye a lelki élet kutatásának by the way.

Fordulj kedves lovam napszentület felé

2009-01-13T17:22:00.002+01:00

fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

Maira Kalman

2009-01-02T15:50:00.001+01:00

"Einstein, Zweistein, Dreistein"
by Maira Kalman
April 7, 1997

Újévi jókívánságok

2009-01-02T15:32:00.002+01:00

Nem az a fontos, honnan jössz, hanem az, hová tartasz.

(A világon mindennek van joga létezni, ami létezik, még az atombombának is.) Ha nem jöhetett volna létre, nem is jött volna létre.

Néant. Semmi. Semmiség. Semmisség. De nem nihil. Anatman.

Kőkutya

2009-01-02T15:14:00.004+01:00

Szokásos reggeli séta a kutyákkal. Mindkét kutyánkkal, Abbéval és Brumival még reggeli előtt el szoktunk menni sétálni. Ma reggel a kisházhoz vezető ösvény szélén álló kőkutya le volt borulva. (A képet Szeles Katalin készítette.) Valami nagyobb állat boríthatta le az éjjel. Azt is látni véltem magam előtt, hogy sietős lehetett a dolga, ha nyomokat mert hagyni.
Van egy kutya a környékünkön, ami fél a puska vagy a mennydörgés hangjától, és mostanában elég sok petárdát és rakétát elsütöttek! Enzo, így hívják, járt az éjjel nálunk, s az borította le a kőkutyát.

Boldog Újévet!

2009-01-02T11:40:00.005+01:00

Még egy...

2008-10-10T15:57:00.001+02:00

Ezt hallgatom most

2008-10-10T15:56:00.001+02:00

Csak az a tied, amit megeszel

2008-09-03T13:47:00.003+02:00

Apám azt tanította nekem, hogy semmi sincs fontosabb az evésnél.

Kedvenc eledeleim:

norvég krumplislángos (lompe); sajtos burek a kikindai piacról reggel, frissen; anyám rántottkarfioljai; ordás puliszka; melegen füstölt lazac; indiai vöröslencse (dhal); lappföldi mocsári hamvas szeder (hjortron); szerb ajvar; perzsa khoresht-e ghorme sabzi vegetariánus változat (- zöldséges bárányragu bárány nélkül nélkül); halva és joghurt minden változatban.

Koppenhága, Bali étterem

A férfi kedvenc étterme nincs nyitva. Kénytelenek másik éttermet választani. A férfi valami igazán különlegeset akar a nőnek mutatni, hogy emlékezetes maradjon ez a délután. Még bali ételt egyikük sem evett. Nem is tudják, Bali hol is van. A férfi valami kínai-szerűt vár. A nő kígyókat, egzotikus gyümölcsöket képzel. Az étterem az emeleten van. A lépcsőházban vörös falikárpit. Félhomály. Fent kevés a fény, főleg mécsesek fénye. Furcsa szobrok: a jóltápláltság aranyozott szobra, fekete elefántok, színes madarak. A teremben a fekete és a vörös az uralkodó szín. A pincérek hagyományos zsakettben, de mind keleti arc. A vendégek nem illenek ide: kipirult, unalmas skandinávok, nagy szakértelemmel piszkálják villájukkal a zöldséges rizset.

A nő háttal ül az ablaknak, ellenfénybe. A férfi szemben az ablakkal. Az étterem valahogy egy kupleráj hangulatát idézi. Mindketten kólát rendelnek az étel előtt. Éhesek. Isznak, ahelyett, hogy ennének. Esznek, ahelyett, hogy megölelnék egymást. Megölelik egymást, ahelyett, hogy szeretkeznének. Szeretkeznek, hogy helyettesítsék a boldogságot.

Állatfarm

2008-06-20T10:19:00.001+02:00

Lusta kutyák

A kutyák Borival akarnak utazni

Joda mester pihen

Brummi kicsikorában

2008-06-20T09:25:00.000+02:00

Brummi a sarokban

Egy csomó kiskutyi!

Tejcsarnokban

Jóllakottan pihenünk

A tengerész felesége

2008-06-19T09:52:00.005+02:00

Tegnap délután Göteborgnak vettem az irányt két nagyon jó barátommal (egyikük Lisbeth, első útmutató barátom itt, távol, a nyugati partoknál, a másik a jógatanárom, Jon). Az utunk nagyon kellemes volt: jó társaságban jól telik az idő. Egy baleset miatt kerülőutat választottunk Göteborgban, és délkelet felől közelítettük meg a Järntorget nevű teret, úticélunkat. Sok minden van még Göteborgban, amit nem fedeztem fel, tegnap este is egy új helyet, tornyot, a tornyon pedig egy szobrot fedeztem fel:

A tengerész felesége, Tengerészeti múzeum, Göteborg

Korábban nem volt szerencsém megcsodálni a szobrot, mindjárt meg is kérdeztem a barátaimat, mi az. De csak arra kaptam választ, hogy a helyet Tengerészeti Múzeumnak hívják.

Egy előadáson vettünk részt a napba való nézésről, Hira Ratan Manek beszélt a módszerről. Az előadás bevezetésében a vendéglátó szervező felmutatott egy képet, és azt mondta, ez itt a tengerész felesége...Az a szobor volt! Azt kérdezte: mit is néz a tengerész felesége? Majd felmutatott egy másik képet a szoborról, amin világosan látszik a lemenő nap, és hogy a nőalak éppen abba az irányba néz - és imádkozik a tengerbe veszett férfiakért.

Múlt, jelen, jövő...minden párhuzamosan fut bennünk. Ahogy a magyar irodalom egyik legfontosabb filozófiai versében - József Attila A Dunánál - olvashatjuk:

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit százezer ős szemlélget velem.

Minden, ami zöld - nyári zöldleves

2008-06-16T14:34:00.003+02:00

Health is not mere absence of disease.
Health is being established in the Self.
Health is the dynamic expression of Life.

Sri Sri Ravi Shankar

Csupa zöld az erdő-mező. Ma egy csokorra való levest - vagy egy levesnek való csokrot szedtem:

friss csalánhajtások
petrezselyemzöld
lestyánlevél
oregánó
metélőhagyma

Adtam hozzá egy kis (bolti) spenótot, mert azt nagyon szeretem; két cikk fokhagymát és egy egész hagymát (külső, száraz héjával egyetemben). Amikor a hagyma, fokhagyma, spenót, csalán és lestyán összefőttek, felöntöttem egy kis tejszínnel, friss pertezselyemlevelet, snidlinget és oreganót szórtam rá. (Só, bors ízlés szerint.) Főtt tojással és kétszersülttel (vagy pirítóssal) a legjobb. Én speciel egy mentateával öblítettem le. A teának különleges ízt ad a borsmenta közé rejtett zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) és komlólevél (Humulus lupulus).

Azoknak, akik tudnak svédül, ajánlom ezt a bloggot: Vegetariska recept för Yoga
Magyaroknak is van böngészni való: Vegetáriánus

Anyukámnak, születésnapomra

2008-04-29T08:12:00.002+02:00

Source:
http://gizmodo.com/344401/blood+pen-brings-new-terror-to-the-phrase-write-this-out-1000-times

Élet - öröm

2008-02-26T08:18:00.003+01:00

Madarak a madáretetőnél: széncinke, kékcinke, pintyek, pontyok. Mind kicsinyek és gyorsak. Úgy kapkodják a magvakat, mintha ez lenne az utolsó vacsorájuk.

Macska: egyre lustább, ahogy öregszik. Mindjárt három éves, de máris annyit alszik, mint valami nyugdíjas kandúr. Utálja: eső, hideg, felesleges zaklatás. Kedveli: ha be van gyújtva a kandalló, mert akkor a padló is felmelegszik a kandalló körül, s annál édesebb nincs, mint amikor a macska a padlón elnyúlik. (Kinézetre olyasmi, mint a norvég erdei macska, mert a papája az volt. Különben Joda Mester névre kereszteltük, de csak a 'cicc'-re hallgat.)

Kutyák: most egy, holnap kettő. De ha nem is holnap, hamarosan új kicsinyünk lesz. Egy Tibeti Masztiff!!! Máris 6 kiló, pedig a 6 hetet töltötte csak be. Egy fajtársa pl. 60 kiló, 13 hónapos. (Zodd, Dél-Svédországban.) A masztiffkölyök teljesen fajtiszta szülőktől származik, jelenleg Värmlandon lakik a kennelben. Brumminak hívják. :-) Ahogy a tibeti masztiffok szülőhazájában, Tibetben is, a kutyának gyakran adják a 'tigriskölyök' vagy a 'kismaci' nevet. ;-)

Abbe, avagy Turángardeni Albert Einstein - "öreg" kutyánk, egy terrier keverék. Igazi falusi kutyló. (Tegnap pl. a városban jártunk. Egy padon ülve sütkéreztünk. Abbe minden arra járó kutyát megugatott, mintha a városnak az a kis sarka, ahol tanyát vertünk, az ő territóriuma lenne.)

Egerek: keveset látok, azt a keveset is döglötten. A macska - úgy látszik - tudtára hozta az egereknek, hogy ebben a házban ő lakik, és nem az egerek! :-D Ennek az egész familia örül.

Hangyák: majd nyáron.

Békák: szintén.

Sikló: esetenként.

Őz, szarvas: a mögöttünk magasló hegyen laknak, ritkán merészkednek le.

Jávorszarvas: van, de csak egyszer láttam, a szomszédos mezőn kószált.

Róka: egy öreg ravaszdi. Járt már a kertünkben is, de Abbe rendszeresen bejelöli a területét, így csak a nagyon éhes/kíváncsi róka merészkedik be.

Csigák: remélem idén kevesebb, de semmi garancia!!!! Azt mondják, a békák meg a kacsák megeszik a csigákat. Erre gondolván kis tavacskát tervezek a kedvenc békáimnak.

Folyt. köv.

NÁLATOK LAKNAK-E ÁLLATOK?

Afrika

2008-01-16T15:32:00.000+01:00

Borinak, szeretettel

A problémát nem mindig a harmadik világban kell keresni, a feladat itt van körülöttünk, bennünk. Nem az a hőstett, ha valaki "örökbefogad" egy gyermeket Indiában, a hőstett az, ha valaki a tükörbe mer nézni.
Először minden áron meg akartuk téríteni, civilizálni a nem-európaiakat, miközben figyelmen kívül hagytuk sajátosságaikat, kihasználtuk egyszerűségüket, tisztaságukat. Olyan helyzetbe hoztuk őket, hogy tőlünk függjenek életre-halálra. Elvettünk mindent: aranyat, olajat, életeket, becsületüket. Emberi mivoltukban megaláztuk őket, és magunkat is. Megbántuk. S most meg majmot csinálunk belőlük, divatot - Tibetből, Indiából, Dél-Amerikából, Egyiptomból, Afrikából, Thaiföldből. Mi, akik hősiesen segélyeket, önkénteseket, békefenntartókat küldünk. Bánjuk, bánjuk, bánjuk-e igazán? Mi, akik még egyszer sem mertünk a tükörbe nézni: honnan ered ez a nagyképűség?
Addig, amíg magunk nem vagyunk fegyelmezettek, alázatosak és önzetlenek magunkkal, közvetlen környezetünkkel szemben, nincs jogunk segítségnek nevezni a folytonos közbeavatkozást, a tiszteletlen kíváncsiskodást.
Ne menekülj a trópusokra a hideg, sötét, zord tél elől! Neked itt van feladatod! Vedd fel a kucsmád és a zekéd, apríts fát, rakj tüzet, s gyűjts családot, barátokat a tűz köré! Sírj és nevess velük, oszd meg szíved-lelked velük. Légy nagylelkű, s amit a legjobban szeretsz, add oda egy vadidegennek, aki a járdaszélen vacog.
Ne feledd, csak az fog rád visszamosolyogni, akire te már egyszer rámosolyogtál. Te légy a napfény, ami mindenhonnan visszaragyog.

Ne nézz tévét, amíg a tévében nem az igazságot vetítik. Ne vásárolj folyton, felesleges dolgokat. Alkosd újra a világot a már meglévőből: belülről. Mert te vagy mindennek az origója!

Free Burma

2007-10-04T15:10:00.001+02:00

Vipassana-gyerekek

2007-10-01T09:41:00.000+02:00

Egy 11-éves thai fiú a meditációról beszél a Lost and Found (Elveszett és megtalálták) című dokumentumfilmben. Arról, hogy a gyerekek vipassana-meditációra (vipassana=éleslátás, belátás) való tanítása milyen eredményekkel jár, és hogyan válik a meditáció a bölcsességnek olyan kiapadhatatlan forrásává, ami sokkal hasznosabb a gyerekek számára az életben, mint bármilyen lexikális tudás.

Gyöngyszemek

2007-09-14T15:42:00.000+02:00

Nálunk vége a nyárnak. Kis visszatekintés a kert gyöngyszemeire:

Pearls/Gyöngyszemek

Kedvenc fáim

2007-09-05T13:38:00.000+02:00

A gyümölcsök közül az alma és a dió. Pár öreg almafát örököltünk a házzal, de egy kivételével mindegyiket ki kellet vágni, mert betegek voltak vagy éppenséggel már ki is száradtak. Az az egy, ami megmaradt, minden évben terem, de látszik, hogy nem valami egészséges. Ma almaleves van ebédre. De lesz még sok äpplemos (kb. almaszósz/püré)!

A parkok fái közül a gesztenye lombkoronájának alakjával, virágaival, levélformájával lenyűgöző! Az őszi gesztenye alatt elhaladva nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el gesztenyét szedni. A legfinomabb illat viszont kétségtelenül a hársfák alatt van, de az egy másik évszak.

Fenyő, nyír, regzőnyár, boróka, berkenye vesz körül. A norvégiai nyaralásunk során egy igazi kuriózummal is volt szerencsém találkozni. Bergenben chilei araukáriát láttam (Araucaria araucana) – persze nem őshonos, de megél! Nálunk túl hideg van rá télen.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/38/Araucaria_araucana1.jpg

A páfrányfenyő régi szerelmem, egy bébipéldány zöldel a könyvtárablakomban. Meglátjuk, mennyit nő. Tavaly télen megfázott, és lehullottak a levelei. A nyarat a kert végében töltötte az erdőszélen, s ott magához jött. Most ismét cserépbe dugtam, mert közelednek a fagyok.

Az öreg almafákkal két oszlopos tiszafát (Taxus baccata „Fastigiata”) is örököltünk, nagyon szépek, hatalmasak – és persze örökzöldek. A kert egyik zugában (a rododentron alatt) találtam egy picurka magoncot, ami tiszafának néz ki (magról nem nagyon szokott kikelni, hacsak véletlenül nem). Átültettem a faóvodába (az erdőszél, ahol a gingkó is feléledt). Egy szép karcsú boróka is van a kerítés mellett (3-4 méter), a hegyoldal köves, nyíltabb részein az alacsonyabb, laposabb formájú él meg.

Említésre méltó még a matuzsálem tölgy a kert végében – itt-ott fiai is vannak, talán egyet meg is tartok-, és a csodálatos lombhullató vörösfenyő (Larix decidua).

Kísérletezem feketedió és vadgesztenye magjával; két kisebb fenyőmagoncot telepítettem le a hegyről, meg egyet hoztam a nyári kirándulásról (magashegyi klíma).

A „Kedvenc fáim” fejezethez tartozik egy történet is. A tavasszal tőlünk nem messze az útszélen találtunk két köteg fenyődugványt. A dolgot svéd módra akartam elintézni, tanácsot kértem botanikus barátomtól, jelentettem a rendőrségen, a rendőrök meg is találták a gazdát, akinek a kocsijáról „lepottyantak” a kisfák, és beszéltem is a fickóval. De az nem jött érte a fákért. A növények olyan három hétig is álltak vízzel teli vödörben, a hűvös garázsban, de nagyrészük már alig élt, amikor arra az elhatározásra jutottam, nem várok tovább, amit lehet eldugdosok, hátha megmaradnak. Hozzá kell tennem, hogy előtte nem sokkal ábrándoztam arról, hogy milyen jó lenne valami sövényfélét telepíteni, s tervezgettem, hova, de persze, hogy miből, arra válasz nem volt. S akkor hopp, ott terem 120 darab kisfenyő az udvaromon. Tudom, fenyőből nem valami pompás sövény nő, de gondozással kordában lehet tartani, láttam már szép fenyősövényt a környéken. Persze a 120-ból nem sok maradt meg, ha nyomban elültetem őket, több szerencsével járok. Tanulság: mindig az első megérzésemre kell hallgatni (ti. a kéresem meghallgattatott), és sohasem svéd módra intézni el semmit. Szóval úgy jártam, mint Mátyás király: találtam is egy erdőnyi fenyődugványt, meg nem is.

Norvég ízek 2.

2007-08-22T21:54:00.000+02:00

NOREG
Hardangervidda-fennsík

Norvég ízek 1.

2007-08-22T21:39:00.000+02:00

VETTISMORKI (Utladalen) -kúl név! ;-)
© Martin Larsson 2007

Június 11. hétfő

2007-06-11T14:19:00.000+02:00

Ma egy varjú nagyon akart kefélni egy másik varjúval, és egész délben össze-vissza ricsajoztak. Még akár az órát is nézhetném, meddig tart egy varjúnő meghódítása. De még az is lehet, hogy nem egy varjú szállt rá a csajra.

Melegnek meleg van még meglehetőst. Reggel a kályhások ébresztettek. Második nekifutás. Már hátha a kéményseprőnek is tetszeni fog, s akkor begyújthatjuk a kandallót – persze nem most, amikor amúgy is meg lehet sülni. A fiúk három órát vacakoltak a cementtel, mert belső csövet nem lehetett, kicsi a hely. Martin erre megjegyezte, hogy ez volt az, amiről Anki beszélt, amit Henrikék (lengyel feketemunkások) is meg tudtak volna csinálni – ócsóbbér. Na, puff neki. Ennyit a kéményről.

(A varjak elhúztak, most a szarkapár – amelyik rendszeresen ellopja a macska kajáját – zendített rá. Bizony isten, tiszta Hitchock.)

Holnap megyek a Dhamma Sobhanába, s akkor nem írok vagy két hétig. Pedig most döntöttem el végleg, hogy író leszek. És hogy most már nem csinálok az ihletkérdésből ügyet. (Ügyet sem vetek rá, ha van, ha nincs.) Persze mondhatom azt, a vipassana alatt mennyi sok ötletem volt, és hogy meg tudtam volna írni két regényt is. Foghatjuk rá. Meg azt is mondhatom, hogy bennem temérdek regény van, csak még nem volt érkezésem leírni őket, s ha még sokat járok a vipassanába, lehet nem is lesz. A lényegen ez már nem változtat. Már az sem változtatna, ha írnék. A helyzet az, hogy a hozzáállásom anti. De ezen még finomítanom kell. A nagy büdös valóság szempontjából tényleg abszolút mindegy, hogy írok-e vagy sem. De valamelyest hozzárak, vagy elvesz egy nüansznyit mások hozzáállásához, ez majdnem biztos. Ezt onnan is tudom, hogy két évnyi fáradhatatlan mocsárcsapolás, trágyázás, ásás, favágás, csatornázás, locsolás, veteményezés, piszmogás, gazolás és hasonlók után – mikor végre a kertben megtermett az első (és egyetlen) normális méretű hónaposretek, a szomszéd is beruházott a kertjébe: kicserélte gyorsan a földet, lenyomott pár félig felnőtt paradicsomot, földiepret, egy nagy csokor rebarbarát, az erkélyládába előnevelt és virágos muskátlikat ültetett, és mindösszesen fél nap alatt egészen kicsinosította a kertet. Tanult tőlem. Hatottam rá!

Szóval holnap megyek a Dhamma Sobhanába. Ez itt van mindjárt, tőlünk vagy hat óra autóútra. Közel a Vadstena kolostorhoz, ahol Szent Brigitta, az első svéd nőíró sírja található. Nem nagyon szeretek úgy vezetni, ha idegenek ülnek mellettem, mindjárt ideges leszek, de reménykedem, hogy ezúttal sem jön nekünk senki. Az útitervet még tanulmányoznom kell egy kicsit. Úgy érzem, hogy egy göteborgi sávválasztástól eltekintve sok nehézség nem vár ránk. Hárman utazunk, útitársaim Norvégiából jönnek, s tőlünk együtt megyünk tovább.

Addig még hússzor megnézem az e-mailjeimet, s hússzor sem fogok kapni senkitől semmit. A hírekben sem lesz semmi egetrengető változásról beszámoló cikk. A tévét már hónapok óta nem kapcsoltam be, nem is biztos, hogy emlékszem, melyik távirányítóval kell. Mesélte Tóth Imre, hogy milyen nagyszerű, hogy Kemény Pistának nincsen tévéje. Ha olyan nagyszerű, miért van Tóthnak? Nekünk azért van, mert a többiek nézik. Én csak porolom.

Porolok, porszívózok, padlót mosok – most a kályhások után kellett is. Buzgalmamban végigmostam az egész lépcsőfeljárót, a kertben a salakot meg a kutyaólat. A papucsomnál és a lábamnál fejeződött be a nagy pancsolás. Most az erkélyen szárad a papucs.

Kellene nem soká egy kicsit főzni is, van pár szép nagy fej csiperkém. Svéd gyümölcslevest is akartunk csinálni, de nincs itthon burgonyaliszt. Majd ha Martin megjön, hoz azt is. Egyelőre hadilábon állok még a kedvvel. Kémiai szempontból egyensúlyról és szintekről van szó. De valahogy én ezt mindig tragikusabban élem meg. Úgyhogy nekem beszélhetnek, hogy csak ezt a szintet kell emelni, vagy azt a tablettát bevenni, nem hiszem el, hogy a létemet fenyegető életérzés pusztán csak ennyitől függene. (Már megint túl nagy jelentőséget tulajdonítok saját magamnak, mi?)

Magyarázhattok, én egy ilyen hülye tyúk vagyok. (Varjú? Szarka?) Most rohanok, mert támadt egy újabb takarítási ötletem!

Kerti tanulságok gyűjteménye

2007-06-11T14:17:00.000+02:00

Első tanulság:

Ne táplálj hiú reményeket, gránitba nem lehet gyökeret ereszteni. A megoldáshoz legközelebb a fenyőfélék jutottak. Tanulj tőlük!

Második tanulság:

A gyepben különféle hangyák dolgoznak, úgymint négerek (a feketék), kommunisták (a vörösök) és a kínaiak (a sárgák). A két utóbbi tűzhangyaféle. A feketéket be lehet tanítani levéltetvek legeltetésére.

Harmadik tanulság:

A férfiak (és nők is, de ők momentán engem nem érdekelnek) nagy része csiga – nem tud ellenállni a sörnek.

Negyedik tanulság:

A csalánlé sok mindenre jó, de főként büdös. A csalánlével el lehet üldözni a szomszédot.

Ötödik tanulság:

A mohát nem szabad írtani a gyepből - ha csak az nő meg. Ez körülbelül olyan botorság lenne, mint Magyarországon narancsot vagy gyapotot termeszteni, illetve fókát telepíteni a Szaharába.

Virágboltban

2007-04-24T14:41:00.000+02:00

Négy-öt cserép virágpalánta a fiatal pár kosarában.
- Ültetgetünk? - kérdezi az elárusítónő.
A fiatal nő elmosolyodik.
- Kell is a szép virág!
A fiatal férfi felcsattan:
- De már ezen a héten másodjára!
Az elárusítónő cinkosan a másik nőre néz:
- Ezt ők úgysem értik.

KERT

2007-04-21T12:34:00.000+02:00

„A szomszédaink voltak. Anyu együtt dolgozott Sárika nénivel az OTP-ben, olyan barátnőfélék voltak, én meg Gyöngyivel, aki két évvel fölöttem járt. Egész kiskorom óta barátkoztunk, óvoda, iskola, gimnázium...Legtöbbször babáztunk, és kifestettük a babáink arcát a bárányka – közönségesen kerti porcsin vagy porcsinrózsa (Portulaca grandiflora) – selymes szirmaival. Nem tudom, miért van a kerti virágoknak két nevük. Hogy miért kell a büdöskét bársonyvirágnak (Tagetes) nevezni? Talán a büdöske név túl sokat is elárul a virágról? Ha nem baj, én csak büdöskének hívom, a báránykát meg báránykának. Ott ültek a báránykák a házunk utca felőli falának tövében, kicsiny pozsgás levelecskéik között. Mi pedig Gyöngyivel ott játszottunk, toltuk a régi babakocsiban a babákat, azt nem hiszem, hogy a kocsit betoltuk volna a virágoskertbe, mert nagyanyám kikergetett volna minket, de mi bekeveredtünk a báránykák közé.”

(Részlet: Nyanyó és papó, a szerző elbeszélése)

Kedvenc virágaim:

bárányka (porcsin) - kicsiny, mint egy gyermek, és színpompás
büdöske (sötét narancs) - edzett, mint én :-D és távol tartja a hasznos növényektől a kártevő rovarokat
díszhagyma - vannak hatalmasra növő, csodás fajok!
rózsa (sötétvörös) - nekem Anderssen-rózsáim vannak, mondhatom, mesések!!!
díszmák (Papaverin - kedves jóbarátom a bajban) - idén pirosat vettem, de van kék is, világoskék a Himalájáról
levendula minden mennyiségben
németszegfű - színpompás, strapabíró
kankalin - Shakespeare kedvenc virága (lásd a Will Shakespeare könyvet, John Mortimer írta :-D, remek szórakozás!)
nemes búzavirág (én a sötétbordót szeretem)
lupin - csillagfürt magyarul - már csak a Monty Python kedvéért is, de egyébként nálunk vadon nő
bodza - tavaly szereztem egy bébit, most megint kihajtott, van remény bodzaszörpre (5 éven belül)
körömvirág - kenőcse (kis levendulával keverve) a legjobb a bőrnek
leánder - csak cserépben
magnólia vagy tulipánfa - nem biztos, hogy kitelelne, és még nincs nekem
kardvirág (vörös) – Judit / virágkalendárium: a júliusi Juditok kapjanak kardvirágot, vöröset...

Judit

„Judit könyve (Judit magyarul „zsidó nő”) ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia az ostromlott város már majdnem megadta magát, akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy fogta magát és az ellenség táborába ment. Ott ő a Holofernész kegyeibe férkőzött, aki megpróbálta elcsábítani őt. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, és ezután a zsidók megfutamították az ellenséget. A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. Kr. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le.”

(WIKIPÉDIA)

Magyar-finn nyelvrokonság

2007-04-18T15:11:00.001+02:00

Lustaság fél egészség

2007-04-16T11:51:00.000+02:00

Jó magyar édesanyád! Igen? A protestáns, majdhogy nem materialista, de végtelenül gyakorlatias és haszonelvű édesanyámat, ki felnövekedé a nagy magyar büdös kommunizmusban, és engem is arra predesztinált, hogy haszonelvűen mosogassak, gyomláljak, gyereket neveljek – de csak ha eljön az ideje. Meg aztán: tanulni, tanulni, tanulni. Dolgozni látástól mikulásig. Rend a lelke mindennek, Magyar ember evés közben nem beszél. Ésatöbbi.

Ehhez képest én viszonylag lusta vagyok. Mert csak a gondolkodás, írsogálás – volt apósom (szintén nyomorult paraszt, egyszeri protestáns) szavaival élve – érdekel. A lustálkodás: Csáth Géza naplóit és leveleit olvasom változó intenzitással. Szöcskézem ki a mondatait, keresem, ami passzol rám. További lustálkodás: az igazmondás lehetőségei mai világunkban. Inkább hallgatok, aktívan. Ez nagy erőfeszítést igényel. Mindenesetre kívülről ez éppen úgy semmittevésnek látszik, mint az ágyon heverve Csáthot olvasok-rágcsálok.

Rám várakozó (egyéb) tevékenységek: csütörtökre meg kell csinálnom a svéd házimat, Liza Marklund egy novelláját kellene elemeznem. Már a cím megvan: Frågetecken, frågetecken, magyarán: Kérdőjel, kérdőjel. Kis feminista novella, már hozzákezdtem a magyarra fordításához is, hogy közelebb férkőzzek hozzá, de pillanatnyilag abba van hagyva. Az elemzés címe azért az, hogy Kérdőjel, kérdőjel, mert a novella címe is egy kérdés, kérdőjellel a végén – ami nem szokványos címek esetében. És ugye a cím mindent eldönt. Úgyhogy az elemzés – hogy úgy mondjam – már kész van a fejemben, csak gondolatokat kell formálni a meglátott lényeg (a kérdőjel) köré. (Egyébként a szóbanforgó Marklund-elbeszélés címe magyarul: Milyen magasan repülhet egy lány?)

További egyéb tevénykenységek: mosogatás, rendrakás a konyhában. Következmény: ma sem lesz ebéd. Nem baj. Rendszerint négy órakor, amikor Martin hazajön, összecsapok valamit. Célom lefogyni. De ez ugyanolyan sziszifuszi próbálkozás, mint az igazmondás. A jelen körülmények nem támogatják. Nem azért akarok lefogyni, mert hiú vagyok – pedig hiú vagyok, naná! Hanem azért, mert esténként fáj a lábam, ujjaim merevek a sok visszatartott víz miatt, ha vízhajtót eszem, besűrűsödök, és vesekövem lesz, satöbbi, satöbbi. Persze még nem is önszántamból lettem kövér, hanem gyógyszerek mellékhatottak rám piszkosul. Ilyen a drogosok élete. Egyszer kezdjen el az ember valamit szedni, pl. c-vitamint, nincs megállás!

További haszontalan tevékenység: olvasom a kortársakat online. Mi látszik: ülök a laptop finom zönöngése fölött, bámulom a képernyőt, majdnem mozdulatlanul, időnként nyomok egy page down-t. Testem tesped, a mosogatni való vár. Nem csinálok semmit, csak a monitort bámulom. És még az is idegesít, ha a telefon megszólal: nem vagyok hajlandó megmozdulni, hogy felvegyem! Arcomon az sem tükröződhetik, hogy belül valójában sikítozom: hagyjatok békén!

Ki kellene menni a postáért. Szembenézni a külvilággal: reklámújság, adóbevallás, számlák. Ezek akarnak tőlem valamit! Küldözgetik a küldeményeket, hogy reagáljak, hogy csináljak valami (számukra) hasznosat, hogy színt valljak. Na, ezért sem megyek ki, megnézni, mi van a postaládában. Amíg nem látom, és nincs tudomásom a küldeményekről, nem lépek velük interakcióba, nem engedem, hogy kommunikáljanak velem. A lustaság védekezés. A személyiség kétségbeesett erőfeszítése, hogy integritását valahogyan megőrizze. A lustaság halvány paranoiával és életundorral keverve egyfajta túlélési stratégia. Nem struccpolitika, mert nagyon is tudatában vagyok annak, mi elől rejtőzködöm. Van tudomásom mindenről, és éppen ezért nem akarok részt venni benne. Visszatérve saját nyavajás kis morális kérdéseimhez: ez az igazmondás része. Vélemény. Küzdelem. Sziszifuszi. Abszolut nem látványos, valószínüleg nem is lesz eredményes, de számomra a lustaság erkölcsi kérdés.

Mit csinálok, amikor nem dolgozom? Én akkor is dolgozom, amikor alszom. Mint ahogy arra a múlt század elején rávilágítottak: ne zavarjatok, dolgozom, aludt s álmodott a szürrealista festő. Nincsen számomra egyetlen elvesztegetett perc sem. A legintenzívebben akkor dolgozom, amikor keresztbe tett lábakkal meditálok. Nem is tudok mindig meditálni, mert ahhoz kell a legnagyobb elhatározás, kitartás, fegyelem. A létezés legintenzívebb állapota. Vagy - hogy az igazat megvalljam – a valódi létezés, az igazmondás. Csend, mozdulatlanság, becsukott szemek, keresztbe tett lábak, a teljességben való jelenlét.

Valószínűleg nem sok nyugdíjam lesz ebben az életben, ha a nyugdíjat munkaviszony után adják, vagy ha magamnak kell félre tennem. Ez aggodalommal töltött el egy jó darabig. Az ember öregkorára legyengül, beteges lesz, nem tud dolgozni, pénzt keresni. Na hiszen! Ahogy a világ kinéz, senki sem fog felkarolni, hogy tessék jönni, Szeles néni. Már látom is magamat az árokszélen üldögélni, rágcsálni a füvet vagy/és a küszöböt. Nyomasztó. Egy ideig tényleg elgondolkodtam ezen: mi lesz velem? Aztán jött a megoldás. De hát nem is akarok én mást, csak ülni és meditálni, mint a szerzetesek. Igen, igen! Öregkoromra szerzetesnő akarok lenni! Lemondani a világi javakról, kis tányérkámmal rizset kérni kétszer egy nap, este kis tea, és az áldott vánkoson való ülés! Erre vágyom! Ezt látom magam előtt. És ez megnyugtat. Ebből a perspektívából van értelme az egész koncepciózusan végrehajtott lustálkodásnak. Így legyen!

Folytatom tovább az online olvasgatást. Blogokat, verseket, csupa haszontalan firkát. Én is adok hozzá egyet. Sokasodjanak! Talán valakinek jó ötletek ad, talán valaki önmagára talál, talán megszabadul szorongásaitól, talán meg akarja tudni, hogyan lehet igazat mondani, vagy igazán élni. Vagy még ezt sem.

Félelem versben és prózában

2007-03-06T19:55:00.000+01:00

Egy parányi momentum Tóth Krisztina költészetéből...
Egy momentum, a félelem monumentuma - fontosnak tartom, hogy emlékeztetőnek itt álljon. A szorongás, amelybe beleszülettünk, nemzedékünk számára fontos élmény, személyiségalkotó, létformáló tényező.

Kelet-európai triptichon

(részlet)

A nevem Alina Moldova.
Kelet-Európából jöttem,
magasságom 170 centiméter,
várható életkorom 56 év.
Fogaimban amalgámtömést,
szívemben öröklött szorongást hordok.
Angolomat nem értik,
franciámat nem értik,
akcentus nélkül
csak a félelem nyelvét beszélem...

„HA NEM TE VAGY A BŰNÖS, AKKOR IS TE VAGY”

(részlet Király Levente interjújából, Árgus, 2006 / 7)

Mostanában szembesülök azzal, hogy bizonyos dolgokat a mostani tizenévesek nem értenek. Egész egyszerűen nem tudják elképzelni azt a miliőt — itt most konkrétan iskolai dolgokra gondolok. Annyira megváltozott a szellemisége az iskoláknak — szerencsére —, hogy azt a nyomasztást, azt a nagyon erős tekintélyelvűséget a gyerekek már nem tudják elképzelni. Kemény István mesélt erről tegnap, pont itt, Szigligeten egy beszélgetésben — és ezt én is nagyon fontosnak tartom —, hogy a családokban kussoltak, nem voltak történetek; másrészt létezett az a furcsa skízis, hogy más az értékrend a családban, és más az iskolában. Ám mindeközben a szülők is tartanak valamitől, és a gyerekeknek nagyon nehéz volt átérezni, hogy a szülők tulajdonképpen mitől szoronganak. Állandóan azt hallottam, amit anyám máig szokott is emlegetni, és én erre nagyon allergiás vagyok, hogy „de kislányom, nem lesz ebből baj?” Mindenütt ez a homályos aggodalom, hogy bizonyos dolgokat nem csinálunk, mert annak következményei lesznek, és a félelem, hogy ezt soha nem lehet kinőni. Attól, hogy valaki felnőtté válik, ez a rettegés nem múlik el, mert hogy ha így szocializálódott, akkor benne maradnak ezek a szorongások. És ezt nagyon nehéz elmagyarázni egy olyan generációnak, ahol a szülők már nem ebben a nyomasztásban éltek. Nyilván most is vannak ilyen értékrendbeli különbségek, de nem annyira éles a határ.

Emlékszem, az ötödik osztályos tananyagban szerepelt Lenin életrajza. Külön füzetet nyitottunk, amibe írni kellett, képeket kellett bele gyűjteni. Én alaposan elcsúsztam időben, és amikor ez kiderült, az egész családom azzal foglalkozott, hogy különböző kiadványokban Lenin-képeket keresett, nehogy rossz jegyet kapjak, miközben mindenki röhögött az egészen. A nagybátyám például a MAHART-könyvtárból lopkodott ki nekem könyveket. Érezni lehetett, hogy nem veszik komolyan, másrészt viszont mégiscsak véresen komolyan volt véve a dolog, hiszen azt láttam: a felnőttek mozgósították egymást, hogy a gyereknek nehogy baja essen. Mert ha nem csinálod meg a lenines feladatot, akkor az óhatatlanul politikai gesztusnak minősül, pedig lehetett volna egyszerű hanyagság is.

Az egész abszurd, mert abba nősz bele, hogy mindenhol más és más értékrendeknek kell megfelelni, miközben persze érzed, hogy nem teljesen az van, ami. És ezt nagyon nehéz utólag megmagyarázni, közben pedig nagyon sok olyan rossz refl exet alakít ki, ami a dolog okának elmúltával sem szűnik meg. Úgyhogy szerintem fontos megírni mindezt, mert nagyon nehéz elképzelni például azt a sivárságot, amiben egy-egy külföldről érkezett tárgy önmagában értéket képviselt, csupán azzal, hogy máshonnan érkezett. Azonnal furcsa megbecsülés övezte, fetisizáltuk, pusztán azért, mert „onnan” jött, és nagyon kellett rá vigyázni.

Nagyon különös volt tehát a beszédmódoknak ez a többfélesége, másrészt ez a végtelen sivárság, ami akkor nyilván nem tűnt annak; csak utólag nevezed sivárságnak, hiszen mindig adottnak tekinted a környezeted, a tárgyi világot. Föl sem merült, hogy bármivel összevesd, hiszen nem ismertünk, nem is ismerhettünk mást.

Szomorú, hogy ha mondjuk most sérelem ér egy gyereket az óvodában, akkor a szülő inkább nem szól, és ezt árulásnak érzi a gyerekével szemben. Erre mondhatjuk azt, hogy a Kádár-kor nem akkor ért véget, amikor úgymond vége lett, mert azok az emberek, akik akkor nőttek fel, most élik a felnőtt életüket, ugyanazokkal a refl exekkel és, hát torzulásokkal — nem tudok erre jobb szót találni.

Ha egyenruhás embert látsz, összeszorul a gyomrod akkor is, ha nem csináltál semmit.

Bizony, és hát ugye miért is? Ugyanez a helyzet a BKV-ellenőrökkel. Ha meglátok egy karszalagos ellenőrt, azonnal irracionális félelem fog el. Annyira rettegek tőlük, pedig ugyan mit csinálhatna velem? Legföljebb megbüntet. De még akkor is félek, ha van jegyem, hiszen arra gondolok, hogy bármi megtörténhet. Tök mindegy, hogy neked van-e jegyed vagy nincs. Ezt persze szélesebb értelemben véve mondom, de bármi megtörténhet, és nagyon kis részben múlik rajtad, hogy mi. Lehetőleg legyen jegyed, ez azt az — egyébként átmeneti — érzést ébreszti fel benned, hogy rajtad múlik a dolog.

Azért tartottam fontosnak mindezt elmondani, megírni, mert van egy gyerekem, aki most kezd eszmélkedni: kilenc éves, és elkezdte látni a tágabb világot maga körül, és elkezdett rákérdezni, hogy hogyan is vannak a dolgok. Közben pedig magamon is észreveszem, hogy nem szívesen konfrontálódom az óvodában — most már az iskolában —, mert minden esetben mérlegelem azt is, hogy ez vajon majd hogyan hat rá vissza. Tehát nincs meg bennem az a refl ex, ami egy szabadabb világban élő felnőtt emberben meglenne, hogy márpedig én odacsapok az asztalra — mert mielőtt odacsapnék, elkezdek mérlegelni.

A teljes interjú itt olvasható: http://www.argus.hu/2006_07/toth_k.htm

A költemény az ÉS-ben jelent meg: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=IRODALOM0651&article=2006-1230-1154-59CYPG

Kik azok a pirézek?

2007-03-06T07:59:00.000+01:00

Utáljuk a "pirézeket"

A magyarok többsége még a nem létező népcsoportot is elutasítja

A "piréz" a fantázia terméke, ilyen népcsoport a valóságban nincs. Mégis: a magyarok többsége határozottan ellenzi a "pirézek" betelepülését az országba - akárcsak az arabok, a kínaiak vagy a románok befogadását. Magyarországon a felmérések szerint erősödött az idegenellenesség.

- írja a Népszabadság. A cikket itt lehet megtekinteni: http://www.nol.hu/cikk/437889/

Interaktív krimi

2007-01-30T10:27:00.000+01:00

A kukkoló

Az olvasó írja a regényt!

Kitoloncolás vár a malmői romákra

2006-11-22T14:30:00.000+01:00

Európai jogi szabályozást sürget a svéd város alpolgármestere

Kitoloncolhatják Svédországból azokat a magyar romákat, akik az utóbbi hetekben próbáltak menedékjogot kérni, és a hatósági elutasítás után illegálisan próbálnának a skandináv országban maradni – mondta tegnap az MTI-nek Malmö alpolgármestere. A migrációért és a munkaerőpiacért felelős Kent Andersson hozzátette: a korlátozás azokra vonatkozhat, akik nem tudják igazolni, hogy a svéd állam segítsége nélkül el tudják tartani magukat.

A teljes cikk a NOL oldalán olvasható:
http://www.nol.hu/cikk/425251/

Ébresztőt fújtunk?

2006-11-21T13:53:00.000+01:00

És lőn! Itt következik a "teljes" igazság....(az igazság fajtái: részigazság, féligazság, teljes igazság, valódi igazság....akkor most mi van?)

Részlet a Népszabadság Online mai számából:
(http://www.nol.hu/cikk/425043/)

Tovább kísértük tehát a vasárnap a svéd városba érkezett roma csoportot. Többségüket tegnap hallgatta meg a bevándorlási hatóság. Ahogy korábban érkezett társaik, ők is menekültjogért folyamodtak. A kérelmek elbírálása néhány hét. Ez időtartam alatt fejenként napi kétezer forintot kapnak – ez a gyerekekre is érvényes, bár nem sokat ér: egy telefonkártya árának a harmada. Ráadásul különböző, a várostól akár több száz kilométerre lévő szálláshelyeken helyezik el őket, ahol már magukról kell gondoskodniuk. A kérelem elutasítását követően aztán el kell hagyniuk az országot (a svéd állam kötelessége ennek biztosítása, vagyis a rászorultaknak kifizetik a repülőjegy árát). Ennek hallatán a kezdetben reménykedő romák letargiába estek – még azok is csalódtak, akik három-négy gyermekkel érkeztek, s akiknek mindeközben odahaza „cseng” a szociális segély.

(...)

Amikor felvetjük neki, hogy miért menekültként, miért nem munkakeresőként regisztráltatta magát, elmosolyodik: mert akkor nem lehetnék itt. Vagyis a Park Hotelben, ami egész egyszerűen: menhely. Éppen ez a csapdahelyzet, amelyből a magyarok nem tudnak kitörni. Leegyszerűsítve: ha nincs pénz és/vagy itt élő ismerős, nincs munka sem.

(...)

Kis csapatunk tehát a két felfogás sajátos kombinációját vallja: abban reménykednek, pontosabban, inkább csak reménykedtek, hogy amíg kapnak pénzt és szállást, mint menekültek, addig kereshetnek munkát. A kettő azonban kizárja egymást, sőt: mint már megírtuk, a politikai menedékjogot EU-tagok állampolgárai csak kivételes esetben kapják meg. (A malmői bevándorlási hivatalnál tegnapig regisztrált, több mint kétszáz magyar állampolgár közül senki nem kapta meg, és borítékolható: nem is fogja. Pontosabban: eddig 95 kérelmet bíráltak el, ebből 75-öt elutasítottak, a többit a kérelmezők visszavonták). Olyan fogalom pedig nem létezik, hogy „munkavállaló menekült”. Annak, aki munkát keres Svédországban, tanácsos még Magyarországon a svéd követséghez fordulnia. Itt megtudhatja, hogy amíg állást keres, nem jogosult szociális juttatásokra. De még ha talált is munkát – ami nyelvtudás és szakképzettség hiányában gyakorlatilag kizárt –, akkor is egy év legális munkavállalás és adófizetés az előfeltétele a bőkezű juttatások igénybevételének.

(...)

Tragikus, hogy tévhitek hozták ide ezeket az embereket, és kérjük, gondolják át alaposan, mielőtt útnak indulnak. Amennyiben dolgozni szeretnének Svédországban, annak nem ez a módja – a bevándorlási-szociális rendszer nem erre való” – nyilatkozta lapunknak Nevine Mawati.

Kommentár:

Három és fél éve lakom itt, családi okok miatt költöztem ide, nem menekültként (akkor még nem volt uniós állam Mo.), nem munkavállalóként (nem volt előre elintézett munkám amikor idejöttem). Eladtam Debrecenben egy lakást pár millióért - azt feléltük, még nem találtam munkát, ami alapján még akár munkanélküli segélyre is jogosult lennék (12 hónap folyamatos munkaviszony heti minimum 18 órás alkalmazásban), az ugyanis nem számít, hogy korábban Magyarországon volt munkám, fizettem mindent (adó, egészségbiztosítás, nyugdíjjárulék) - azt ODA fizettem, és nem IDE. Itt új vagyok.
A munkavállalási lehetőségekről annyit: nyelvtudás nélkül nincsen munka. A megfelelő szintre az ember heti négy nap tanulással talán 1-2 év alatt jut el, addig magát kell eltartania. Az itteni árak nem ottaniak. Strömstadban egy kb. 70-80 négyzetméteres lakás (olyan családnyi) 7000 koronába kerül csak bérelni (abban a fütés, víz és karbantartás van benne, a villany, telefon, egyebek nem). 7000 korona kb. 196 ezer magyar pezó. A kaja is jelentősebben többe kerül. Pl. egy vekni kenyér (ami 70-75 dekás) 15-20 korona (szorozzunk csak! 420-560 forint), a kenyér pedig alapvető élelmiszer ugyebár...Egy liter tej kb. 300 forint. A cigi, pia itt rendes embernek megfizethetetlen (extraadós). De a gyümölcs, a zöldség is eszméletlenül költséges. A szegényebb svédek főtt spagettit esznek kechuppal, a bátrabbak krumplihegyeket és szárazbabfőzeléket sült szalonnával, a kreatívak esetenként sárgaborsólevest, paradicsomlevest is főznek. Kolbászról szó sem lehet!!!
Aztán a munkahelyeket sem hírdetés után osztják. A minap beszéltem a Etnikai Diszkriminációs Ombudsman képviselőjével, a hivatalos felmérések szerint is a hírdetések 70%-a (HETVEN) nem valódi, azaz: KAMU. A munkát barátok, ismerősök, rokonok között osztják szét, de persze ezt rendesen, törvényes (látszat) keretek között csinálják (kamuinterjúk, kamuértesítések stb.)... Egyszer voltam egy ilyen kamuinterjún egy iskolában (angoltanár vagyok). Bocs, voltam többször is, de ez annyira kamu volt, hogy majdnem sírtam vagy röhögtem. Az igazgató meg se kapta a jelentkezésem meg az önéletrajzom. Fogalma se volt, hogy hívnak. Azt mondta, legyek szíves pár mondatban magamról beszélni, és elnézést, de nem kapta meg a papírjaimat faxon a helyi önkormányzattól.Akkor jöttem én a kicsit sem vad svéd akcentusommal, úgy meglepődtem, hogy a végén már szavakat sem találtam.... Nos, és aztán egy új csávónak (bevándorló) tessék már megmondani, mennyi ilyen kapcsolata van, hogy abba a 70%-ba belehulljon? Marad a 30% - ha az ember minden egyes hírdetésre jelentkezik (ahhoz meg jó sok képzettség kell, mert a meghírdetett állások majdnem kivétel nélkül mind valamilyen végzettséghez kötöttek, szakképzettség nélkül már vécét sem lehet pucolni - nem viccelek, erre vannak tanfolyamok, és tőlem is kérték, hogy tudok-e folyékonyan beszélni és írni svédül, ha már tanfolyamom nincs is). A 30%-ból azok nem kapnak azonban, akiknek furcsa nevük van (pl. azt, hogy Szeles még egyetlen svéd sem tudta kimondani; az anyósom kb. három évig Sellersnek írta). Én jelenleg rettenetesen örülök, hogy van lyuk a seggemen. De ennél többet nem kívánhatok!

Tessék már leszállni a földre!
Itt és Magyarországon is kapitalizmo van!
Itt és Magyarországon is vannak szegények, még nagyon szegények is! És lesznek még szegényebbek is. Én most nem hasonlítom magamat a mohácsi romákhoz. Semmi jogom nincsen hozzá. Nekik nagyon szar...Nekem még mindig van egy pár dolog, amit el tudok adni, és a párom svéd, van munkája, biztosítása, svéd neve etc.
Ez itt nem a rothadó, hanem az elrothadt kapitalizmus...ugye aki nercbundákban jönni

vágni engem nyakon.

DOMONKOS ISTVÁN

2006-11-20T10:15:00.000+01:00

(Kommentár az előző bloghoz)

Kortárs irodalmi adattár:

DOMONKOS ISTVÁN

Ókér, 1940. augusztus 7.

költő, író, műfordító, dzsesszmuzsikus
A Symposion-mozgalom tagja.
Gyakran tartózkodott külföldön, Nyugat-Európában, végül Svédországban telepedett le.

Kormányeltörésben

(részletek)

Elmém csak tévelyeg széllel kétségben,
Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben;
Kormányeltörésben,
Nincsen reménysége senki szerelmében.
(Balassi Bálint)

IZZASZTÓ RENDSZEREK - a tőkés iparban a munkaintenzitás növelésének különféle
rendszerei.
(Közgazdasági kislexikon)

A társadalmi fejlődés azt mutatja, hogy a magántulajdon nem örök kategória.
(Közgazdasági kislexikon)

PROLETARIATUS - a tőkés társadalom bérmunkásainak osztálya,
amely a termelési eszközök tulajdonától megfosztva kénytelen a tőkéseknek eladni
munkaerejét.
(Közgazdasági kislexikon)

NÉPESSÉG MIGRÁCIÓA - egyes országok állampolgárainak bevándorlása egy
másik országba állandó, vagy időleges letelepedés céljából.
(Közgazdasági kislexikon)

én lenni
én nem tudni magyar
élni külföld élet
pénz nyelv zászló
himnusz bélyeg
elnökök vezérek
előkotorni megfelelő
ott ahova érek
mi meghalni mindnyájan
úgyis téves csatatéren
koponyánkból a habverő
nyele kiáll
világ
pro-árjai
világ
kontra-árjai
ez lenni vers
szavak kínai falát
megmássza a halál
élet frázisait
emberbőr kötésben
adják ki írók:
nemzeti irodalmak
generálisai
és nem bírni nemzeti
fogások erős szaga
csinálni külföldből
portable haza
és menni külföld
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér
én nem látni
új látóhatár
én menni külföld
talpalni csikorgó havon
élet nercbundákban jönni
vágni engem nyakon

(...)

a szivárványos északon
marx jönni fehér kesztyű
vágni engem nyakon

(...)

én lenni
elnökök vezérek
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér
én menni üzlet gyalog
üzletben lenni dolores
ő lenni spanyol
ő ülni kassza
lenni nagy mell
lágy massza
finom bajusz lábon
jó szag pris köröm
én lenni elég bátor
előttem állni két görög
ők venni kenyér mosópor hagyma
kisebbik hajában lógni szalma
gatyámban lenni nagy nyomás
nyomás lenni illegalitás
én állni

állni kassza előtt vakon
élet jönni inkognitó
vágni engem nyakon

(...)

én lenni
elnökök vezérek
élet frázisait
emberbőr kötésben
adják ki írók:
nemzeti irodalmak
generálisai
én menni könyvtár
játszani sakk
ott ülni pavlik
ő lenni cseh
ő csinálni nagy rokád
orosz honfoglalás után
marcuse satre godard
morris laing russel nietzsche
kepler galilei newton
einstein poincaré lukács
marshall mcluhan
pavlik járni száj
én kapni matt
király meg két paraszt
lenin lenni emigráns
marx lenni emigráns
joyce musil mann brecht
bartók picasso chagall
marx fájni fog neki
feleség hívni jenny
rilke baudelaire rimbaud
mind csavarogni

én lenni külföldön babon
élet patika előtt kapásból
vágni engem nyakon

én lenni
elnökök vezérek
én menni külföld
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér
én menni fogorvos
ő lenni herr schmidt
ő mutatni fénykép
fekete-fehér
védeni hid sisakban
hansi meghalni szegény
gyomor nem bírni
szög ólom csalán
esőkukacok
latrina-banán
herr schmidt szeretni olasz pizza
páciens előtt nem lenni titka
menni nyaralni adria
szeretni szoknya fokhagyma
szeretni kövér nő
szeretni hátul szeretni elöl
halál jönni kelet felől

én gyáva
rezegni nagyon
váróteremben élet légycsapóval
vágni engem nyakon

én lenni
elnökök vezérek
szavak kínai falát
megmássza a halál
én tolatni utcán
venni virsli
ára lenni potom
nadrágban térd
verni vándorbotom
menni dolores
sarkon állni egy magyar
egész délelőtt
ő lenni menekült király
mikor bepiál
ő ülni börtön öt év
nézni tükörben
nap hold akasztás tisza-kanyar
minden reggel őr mondani
lógni te is hamar
ő lógni külföld
gyalog vonaton
este félni
fa susogni be ablakon
ő kivágni fa
természetbarátok jönni
írni cikk
cikk jönni utolsó oldalon
ő nem lenni akármi fráter
ő jönni pszichiáter

én lógni öröklétben vizes madzagon
élet csillagokat látni
végtelenre dagadt lila talpamon

én lenni
élni külföld élet
pénz nyelv zászló
himnusz bélyeg
elnökök vezérek
előkotorni megfelelő
ott ahova érek
pszichiáter mondani
relex relex magyar
nem gondolni mi lesz
nem gondolni mi volt
menni alpok menni tirol
menni copacabana menni hawaii
menni estélyek bálok
new guineában még élni kannibálok
menni brazília menni szahara
moszkva ankara
menni utcákon vinni plakát
lenni izgalmas felvonulás
provokálni járókelő rendőr
lobogtatni piros kendő
lenni kommunista
szó igérni jó szórakozás
tortúra-vita
lenni régimódi proletár
folt rakni maxi-kabát
hús nélkül enni főzelék
moziba nyilvános helyen
turkálni titokban
meleg selyem
mikor senki nem néz oda
dugni csokoládé pofa

én menni plakáttal hátamon
élet gumibottal jönni
vágni engem nyakon

én lenni
elnökök vezérek
mi meghalni mindnyájan
úgyis téves csatatéren
pszichiáter mondani
aludni aludni
ellenség nem lenni
nem lenni susogás
ablak fa
nem lenni cella őr akasztás
tisza-kanyar
nem lenni magyar
venni kutya
venni
menni spanyol mallorca
enni
nézni bika
szagolni mimóza
enni sós hal
újság nem olvasni
vecsere vecsere
vacsornya vacsornya
alonypor alonypor
forradalomfesztivál
szórakoztatóháború
hullaaukció csontkereskedés
elosztás elkobzás
államosítás csőd
belső piac(lélek)
ledolgozás lockout

én megúszni szárazon
élet honorárisan jönni
vágni engem nyakon

(...)

én lenni
elnökök vezérek
én menni külföld
mit munkaengedély
kofferban szalonna
két kiló kenyér
én lenni kormányeltörésben
ez nem lenni vers
én imitálni vers
vers lenni tócsa
beleülni lenni szivacs
tönkretenni új ruha
tócsában találni
sok kövér kukac
proletáriátusnak
proletáriátus jövőbe vetni horgát
fogni fürdőszoba
vers lenni kérdezni:
bírni el pici egér
hátán egész-ház
ha bebújni lyuk?
én két gyerek
én motorfűrész
erdő vágni fa
én gomba
én madár
én különféle vad
különféle tárgy
név nem tudni
délután sötét fáradt
este kemény szivornya
asszony lepedő ágy
clitoris
rátenni ujj
nem gondolni
kollektív nem gondolni privát

Djuphult, 1971

Kommentár a kommentárhoz:

Domonkos Istvánt (alias Domit) személyesen ismerem - és nem csak a versein keresztül, ámbár az ember ha sokat olvas, a költők, írók személyes ismerőseivé válnak. Személyesen ismerem, de nem Svédországból, talán egyszer hívtam fel itt, mióta kiköltöztünk. Pestről ismerem, amikor egyszer az Ex-Sympo szervezésében mintegy "visszatért" a magyar irodalomba. (Az Ex-Sympo tematikus számot állított össze, majd 1998-ban az Ister Kiadó kiadta Domonkos válogatott verseit Kormányeltörésben címmel.) Maga a vers (Kormányeltörésben) elementáris erővel hatott rám, amikor először olvastam, de Domonkost hallani kell! A költő azonban hallgat - valahol a dél-svédországi "sztyeppéken". Egymaga jelenti a svédországi magyar irodalmat, bár egyesek szerint a néma költő nem költő. Egyszer azt hallottam másodkézből, hogy azért nem ír, mert nem lehet, mert a svéd nyelvi környezetben egyszerűen nem lehet magyarul megszólalni. A svéd nyelvi környezetben, a svéd reumás-tüdőbajos levegőben, a dél-svédországi bigottságban, protestáns lélekölésben - nem is lehet, ezt garantálom. Azok, akik itt ikegnek-makognak még az árnyékába sem érnek a Domonkos Istvánnak nevezett élő legendának, költőóriásnak...Mit mondjak még? Domonkos nem óriás, nem legenda, nem sztár...csak egy tényező, a magyar irodalom tényezője. Ezt viszont kevesekről lehet elmondani. Balassi, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Kosztolányi, Weöres....

Hogyha egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre...

2006-11-19T21:50:00.000+01:00

„Isten mégis velünk van!”

- avagy Svédország keserű meghódítása

Népszabadság • Nyusztay Máté • 2006. november 19.

Újabb magyar romák érkeztek Svédországba

„Kellemes időtöltést kívánunk Malmőben minden kedves utasunknak” – búgja gépiesen a légiutas-kísérő a vasárnap reggeli fapados járaton, amelyet javarészt magyarországi szegénységükből, kirekesztettségükből menekülő roma családok töltenek meg.

A cikk tovább folytatódik: http://www.nol.hu/cikk/424896/

Én pedig tovább mérgelődöm, s írok egy e-mailt a NOL szerkesztőségének.

Az üzenet így szól:

Tisztelt Szerkesztők!

Rendszeres olvasója vagyok a NOL-nak. Három éve Svédorszagban élek, családi okok miatt költöztem ide (a párom svéd).
Ma döbbenten olvastam Nyusztas Máté cikkét.
A cikk igyekszik tényszerű lenni, mindazonáltal próbálja az utazás, a megérkezés hangulatát hitelesen megidézni. Ezzel semmi baj sincsen. A megjegyzés azonban, hogy "vezető hírré lettünk az itteni sajtóban" félreérthető. Az itteni sajtón vajon a malmöi újságokat vagy a svédországi médiat érti, mert őszintén szólva, én az esetről a NOL-ból értesültem, és nem kevés internetes kutatás után találtam híreket a svédországi sajtóban. De ez még a kisebb baj volna. Az igazan félrevezető az, hogy Nyusztas Máté valamiképpen sajnálatraméltó, szerencsétlen (becsapott) flótásoknak mutatja a Malmöbe érkezett romákat - ami része az igazságnak -, és felsorolja mindazokat a dolgokat, amelyek miatt a romák arra a döntésre jutottak, hogy Malmöbe repüljenek. Arról azonban nincsen egy szó sem, hogy a tragédia az, hogy ezek az emberek nem fognak engedélyt kapni a svéd hatóságoktól, mint ahogy a már korábban Magyarországrol Svédországba érkezett romák sem kaptak engedélyt annal az oknál fogva, hogy Magyarország tagja az Uniónak (ahogy Svédorszag is), és másik uniós országból menedékjogot nem lehet kérni. Márpedig úgy tűnik, ezek a romák, és a korábban ide érkezettek is menedékjogot kértek a svéd bevándorlasi hivataltól. Ugyanis a menekülteknek biztosítanak szállást és alapvető ellátást (de nem panelt vagy kertes házat) mindaddig, amíg tartózkodási engedélyt nem kapnak. Erről említést sem tesz a cikk. Pedig ez az igazság másik része, igen fontos része. És a svéd hatóságok nem azért utasítják vissza a magyarországi romákat, mert romaellenesek vagy nem látjak a magyarországi problémakat - nem is kell látniuk! Ez Magyarorszag saját ügye.
Úgy gondolom, hogy a magyarországi olvasók nincsenek tisztában sem magával az esettel, sem a svédországi életszínvonalbeli változasokkal. Azok, akik a nyolcvanas-kilencvenes években jöttek Svédországba, és akik most érkeznek, nem ugyanazt tapasztalják. Erről nem olvastam még egyetlen cikket sem a NOL oldalain. Hogy a híres svéd gazdaság mélyrepülését az ember a bőrén érezheti: oda a híres szociális háló, a svéd egeszségügy már-már a sürgősségi ellátáson kívül nem képes betölteni feladatát, hogy a statisztika hókuszpókuszai mögött hatalmas munkanelküliség rejtőzik, hogy a diszkriminació nyíltan vagy burkoltan itt is létezik, a mentalitásra pedig itt a "dubbelmoral" jellemző, magyarán a kettős morál: a svédek nagyon türelmesek, már-már bárgyúak tudnak lenni, mosolyognak, de nem igazán ugyanilyen kedvesek-rendesek a szívük mélyén, ezt higgyék el nekem, aki itt, Svédorszagban bevándorlóként él.
A svéd sajtóból tudom, hogy a magyar külügyminisztérium figyelmeztet mindenkit, aki még nem tudná, hogy az Európai Unión belül nem lehet menedékjogon tartózkodási, letelepedési engedelyt kérni, ugyan elzavarni senkit nem fognak, legalább is három hónapon belül nem. Az unión belül szabadon lehet utazni, költözni, munkát vállalni: ha van munka. Svédorszagban nincsen. (Bár ezt itt még hivatalosan nem jelentette ki senki kerek-perec.)

A magyar médianak is felelőssége, hogy Magyarorszagon az emberek nem táplálnak hiú reményeket! Kérem írják meg, miért nem szabad féligazságokra hagyatkozni, hazugsagoknak felülni...és a fapadosra felülni...s úgy elszállni, mint a fecske, magasan a levegőben...

/

Tisztelettel:

Szeles Judit
Skee, Svédorszag

/A levelemben a következő svéd forrásokra hivatkozom:

/http://svt.se/svt/jsp/Crosslink.jsp?d=22620&a=702875&lid=is_search527895&lpos=0&queryArt527895=ungerska+asyls%F6kande&doneSearch=true&sd=47244&from=siteSearch&pageArt527895=0

http://sydsvenskan.se/sverige/article197060.ece?context=print

http://www.dn.se/DNet/jsp/polopoly.jsp?a=589395

Kommentár:

Nekem valahogy erről a Mézga Géza jut eszembe, meg Paula, meg Hufnágel Pisti....

A Dalai Láma üzenete a magyaroknak

2006-11-17T10:00:00.000+01:00

A Népszabadság Online blogoldalán található a következő bejegyzés:

2006-10-21 18:22:04

"A felvételt magyar dokumentumfilmesek október 11-én készítették Prágában. Izing Róbert és Janzsó Viktor “Tibet - A száműzött ország” címen új magyar dokumentumfilmet forgattak, s mellesleg felkérték a Dalai Lámát, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának alkalmából intézzen egy rövid beszédet a magyar néphez. A Dalai Láma magyar hangja Konrád Antal színművész. "

A video megtekinthető:

http://vilagfalu.nolblog.hu/?post_id=17199

Szabadság!

2006-10-25T09:45:00.000+02:00

Get Your Own! | View Slideshow

Vadászat miatt zárva

2006-10-11T11:11:00.000+02:00

Elkezdődött a szezon...Lőnek!!!

81-es kijárat, Bäckebol

2006-10-11T10:58:00.000+02:00

Ami hiányzik

Egyetemistaként, tanárként és írókollégaként bensőséges, baráti kapcsolatban voltam a magyar és egyetemes irodalommal. Különösen magyaróráim révén vált ez a kapcsolat napi rendszerességűvé és személyessé: nap mint nap párbeszédet folytattam különféle szövegekkel, s így írtuk újra mindent a tanítványaimmal. A legjobban ez hiányzik.
A meghitt beszélgetések esténként Arannyal, Berzsenyivel, a borozások Petőfivel, a vacsorák válogatott éttermekben Krúdyval. Az, hogy, nem vitatkozom már sem Radnótival, sem Adyval. Hiányoztok! Tudtam, minden érettségi előtt kézenfogott József Attila, és elsétáltunk Weöröshöz. Útközben sokat beszélgettünk. Ők bátorítottak, van értelme az irodalomnak, van értelme az életemnek...

Részlet

2006-10-02T22:40:00.000+02:00

Lorandnak és Anne-nak

"Jelent-e valamit, hogy az épületekhez történelmet kapcsolunk, és a Második Világháború lebombázott Mainzát idézzük föl lelki szemeink előtt, hogy a Rajnához mitológiát rendelünk, hogy megrendülünk Gutenberg, a város szülöttének szobrai előtt, és keresgélni kezdjük a megfelelő szót: galaxis! Ez az! A galaxis. A Gutenberg-galaxis. Mainznak szaga van. Mosóporszaga. Ezt mindjárt megéreztem, amint elhagytam a reptér hibernetikus légkörét. Mainznak olyan jó otthon szaga van. Magyarországon is ugyanezeket a német mosóporokat használják. Szóval a Rajna habjai, amelybe annyi Lorelay dalától megbódult csónakos - többek között ama nevezetes pfalzi választófejedelem fia is – beleszédült, az Omotól és az Arieltől olyan szép fehér? Nem értem, a dal mit idéz föl..."

Önmagam idézem.

Budapestről Skeebe

2006-09-21T09:03:00.000+02:00

NO COMMENT

Betegség miatt zárva

2006-08-18T13:11:00.000+02:00

URSÄKTA, MEN... - BOCSESZ, DE...

Pár hétig nem volt lehetőségem a Jávorszarvaslest frissíteni, mert beteg voltam/vagyok. Úgy is mondhatnám, hogy terepre mentem, a svéd egészségügyet behatóan megvizsgálni. Gondolom, hamarosan életközeli riportokat tudok majd adni, addig is: türelem.

Adalékok:

svédül a beteg pacient, mint angolul - angolul patient még azt is jelenti 'türelmes';
a kórház svéd nevét (ti. sjukhus) 'betegháznak' lehetne fordítani;
az orvos (läkare) eredeti jelentése 'healer' (gyógyítóember, kuruzsló);
a nővér (sjuksköterska) betegnővér.

A félreértések elkerülése végett ne számítson senki a magyar társadalom idegeit borzoló idilli betegellátást bemutató beszámolókra! A helyzet Svédországban sem jobb, mint Magyarországon. Ezt persze most senki nem hiszi nekem, de ha szavakba öntöm pár éve tartó kalandjaimat az itteni egészségüggyel, az valsz fel fogja vidítani magyar honfitársaimat (LEGSZEBB ÖRÖM A KÁRÖRÖM!). Nem a statisztikát fogom lefordítani, mert azt bárki megtehet, a csinos kis svéd statisztikák bármelyik magyar zsurnaliszta számára hozzáférhetőek. Az viszont, hogy valójában mi van a számok mögött, csak annak hozzáférhető, akit a svéd laboratóriumokban szúrkálnak lyukasra, a svéd ügyeleten várakoztatnak, a svéd betegközpontokban küldözgetnek egyik helyről a másikra, és akinek a végén a postaládája (sic.!) lesz tele az orvosi vizitek, receptfelírás, gyógyszer, mentő után fizetendő számlákkal.

Majd egyszer arról is beszámolok úgy nagy általánosságban, hogy a tisztelt ún. nyugati vagy európai macsókultúra miért előnytelen a nők, a gyerekek, az öregek, a kreatívak, a művészek, a betegek, a kövérek, a bénák, a süketek és még annyi mindenki számára. Hogy dicső társadalmi berendezkedésünk (most nem a kapitalizmus kontra szocializmusról beszélek) egy olyan kisebbségi társadalom, ahol az embert pacientnek, patientnek, türelmesnek, birkának képzik ki.

((((( És Endre barátomnak milyen igaza van (Kiss Endre, újságíró) - még emlékszem arra az éjszakára, amikor hajnalig társadalomelméletével traktált....)))))

Megmagyarázom a magyar címert is

2006-08-05T17:22:00.000+02:00

A magyarral ugyanaz a baj, mint a buddhizmussal.

Körülbelül egy éve fedeztem fel, hogy valószínűleg buddhista vagyok, de akkor még nem vettem az egészet komolyan, éltem tovább, ahogy addig. Ám valahogy lassacskán furcsa változások álltak be az életembe: vegetáriánus lettem, mert furcsa ízűnek találtam a húst, és nem volt gusztusom lenyelni, elkezdtem meditálni és buddhista könyveket olvasni. Tavaly év végén részt vettem egy vipassana kurzuson, amely során teljesen megvilágosodott számomra, nem vagyok én teljesen hülye, csak buddhista.

Aztán nyilván az ember, különösen a buddhista fajta, nem hiszi csak úgy el a dolgokat, hanem maga akar meggyőződni mindenről, és társakat akartam találni a meggyőződéshez. Itt kezdődött a probléma. Tudniillik az ember vagy született buddhista, már úgy értem, buddhista országban született - mert persze, hogy minden ember buddhista születésénél fogva - , és akkor adott a hagyomány, vagy nyugati buddhista, és akkor jön a keresztkérdés: Te melyik buddhista tradiciót követed? Ezt a kérdést nekem is mindjárt feltették, mikor társakat akartam keresni a meggyőződésben. És nyilvánvaló, hogy nem tudtam rá válaszolni, hiszen éppen csak most fedeztem fel, hogy buddhista vagyok, a nüanszokat még nem tanulmányoztam, gondoltam, az ember már attól is buddhista, hogyha Buddha tanításait megértette, elfogadta és követi. Vagy ahogy az én esetembe történt, Buddha tanításait megismerve felkiáltottam magamban: De hiszen ezt én is mondhattam volna! Tehát ilyesformán én megértettem saját természetemet, elfogadtam azt, és követem is, és mivel saját természetem megegyezik a Buddháéval (egészen természetszerűleg, ez most csöppet sem nagyzás, kérdezzék csak meg a többi buddhista teoretikust), ezért buddhista vagyok. A kérdésre: milyen buddhista, még ma is rettenetesen zavarba jövök. Próbáltam már ezerféleképpen megmagyarázni, hogy a mesterem (ti. S.N. Goenka) a theravada tradició szerint tanít, de hindu, amúgy amikor beszélek, ha beszélek egyáltalán, zenül beszélek (azaz nembeszélek) és tibetiül álmodom.Ennyit a vicces megoldásról. Mert addig, amíg nem vallok színt, a többi buddhista gyanakvással tekint rám, s a déliek óva intenek a tibetiektől és a bönt barbár hókuszpókusznak, a tantrát pedig veszélyesnek tartják, a tibetiek figyelmeztetnek a Dalai Láma által kizárt szerzetesek szektáira, a japánok és taivaniak csak sandán mosolyognak: jaj, te szegény pára! Nos ezek után annyira vágyom valamiféle buddhista konszenzusra, valami univerzális buddhizmusra, hogy ne kelljen egyiket sem választanom, és mégis mindegyikkel tarthassak kapcsolatot.

Hát így jártam a buddhista kollégákkal.

És valami rémségesen hasonló dolog történt velem, amikor kitántorogtam édes hazámból, Magyarországról. A nagy ismeretlenben kerestem a magyarok társaságát. Legelébb ötvenhatosokat talál az ember. Na, azok igen furcsán néznek arra, aki a kommunizmusban született, nevelkedett fel – tehát nyilvánvalóan full kommunista. Ha meg nem kommunista, akkor hogy a francba tudott harminchányévig ott élni fizikai-mentális sérülések nélkül. És ha nem sajnálom őket mélységesen, és nem tekintem őket hatalmas történelmi hősöknek, akkor végleg elástam magam náluk.

Aztán ott vannak az erdélyiek – akik nem elégedtek meg az anyaország kegyeivel és továbbtántorogtak, a transz-szilvóriumiak. Belőlük itt is sok van, kicsit anakronikusan beszélnek, öltözködnek, és a Kós Károlyi transz-szilvórizmust terjesztik a svédországi magyar irodalomban is. Ez a két csoport adja a svédországi magyarság kilencven százalékát. A jugoszláviai magyarok itt is kisebbségben vannak, ironikusan folydogálnak bele a dolgokba itt-ott, a helyi szinekbe egészben vagy részben beleolvadtak, szintúgy a kárpátaljai, tótországi és cigány kollégáik.

Nos, ezután felteszik az embernek a kérdést: te honnan jöttél?erdélyi, jugoszláviai vagy? Debrecenben laktam legutoljára. Hmmmmm. Debrecenben? Akkor te kismagyarországi vagy! Abszolút kisebbség!

Nos, én így élem meg a buddhistaságot és a magyarságot itt, Svédországban. És ezzel a kicsit univerzális magyar címerrel csak ezt akartam jelezni. Igen, mondhatnánk, revizionista címer, de nem találtam jobbat azt kifejezni, amit kedves barátom (nyilván jugoszláviai magyar, ez látszik a stílusból) így fogalmazott meg: patkány és magyar mindenhol van.

(Kösz, Bozsik!)

Megmagyarázom magam

2006-08-04T14:48:00.000+02:00

...........
Jávorszarvas - át kellett váltanom a billentyűzetet svédről magyarra, hogy le tudjam írni.
Svédül (vissza a svéd ábécére): älg (ejtsd: elj)
A leghíresebb svéd jávorszarvas:

A jávorszarvas egy böhöm nagy állat. Az első nyáron itt, Svédországban csak állatkertben volt szerencsém találkozni vele, a stockholmi Skanzenben. Akkor úgy meglepődtem (csak számít a méret!), hogy egy ideig nem mertem egyedül kimenni az erdőbe otthon (itthon) sem. Ott, Stockholmban kereszteltem át a jávorszarvast svéd zsiráffá. Itt, a mi erdőnkben épp úgy őshonos, mint mindenütt Skandináviában. Egy magyar embernek ez a zsiráf elnevezés többet mondd, mint a szarvas, mert ne úgy tessék elképzelni, hogy egyszer csak jön az úton velünk szemben egy kecses agancskoronás jószág. Nem, nem. A jávorszarvas egyáltalán nem kecses, nem jószág, hanem egy böhöm nagy áááááállat. Mintha a zsiráfnak a hosszú nyakát kihagyták volna, és a koponyájának tetején valami hatalmas elszáradt karácsonyfát felejtettek volna - így tessék elképzelni. Mindehhez zsiráfos hosszú lábak és irdatlan hústömeg párosul - ez utóbbi ha az ember kocsiján landol, az isten irgalmazzon neki. Márpedig ezek a böhöm állatok Skandináviaszerte ugye őshonosak, és az allemansrätt (magyarul is elmagyarázom majd egyszer, hogy az mi) szerint szabadon kószálhatnak, ha kedvük szottyan még az autók előtt is botladozhatnak - mert a kecses ugrálást tessék gyorsan elfelejteni. Két tonnás fenékkel, megnézém, melyik állat (!) tud kecsesen ugrálni! Egyszóval a jávorszarvasok buták, esetlenek, idétlenek, málék, alkalomadtán veszélyesek, gyakorta berúgnak és randalíroznak - tehát teljesen jogosan lehetnek Svédország jelképe!
........
Hogy jövök én mindehhez? Nagyjából sehogy, az utóbbi három évet leszámítva. Azóta lakom a jávorszarvasok és egyéb marhák által benépesített Skandináv-félszigeten.Három éve próbálom ezeket az állatokat megfigyelni, megérteni, szarvaslesemet Nyugat-Svédországban építettem fel, egészen közel a norvég határhoz. A térséget Bohuslännek hívják, és főleg kis halászvároskáiról nevezetes, de természetesen jávorszarvasok itt is vannak. S ha vannak, hát meg lehet figyelni őket. Megfigyeléseimet szeretném megosztani itt a kedves magyar olvasókkal. Tekinthető tehát ez a blog vadásznaplónak is, ha vadásznék. De mivel elvetemült pacifista, átkozott vegetáriánus, és általában buddhista vagyok - nem vadászom. Mitöbb ellenzem is a skandináv nemzeti sportnak tekinthető jávorszarvas-vadászatot. Tehát lövöldözésre, véres fordulatra, vadászkések villanására, vadászkutyák csaholására, trófeák szemlére tételére, a hús szétosztására, feldolgozására, elkészítésére, felfalására, megemesztésére és defekálására senki se számítson. Eme békés honlapon egy igen jámbor honleány igyekszik észrevételeit bepötyögtetni a gépbe: finoman, kecsesen, elegáncsosan - a jávorszarvasles magaslatából.